Így változott meg 2022-re, az orosz-ukrán konfliktusra végképp a háborús tudósítás műfaja: jön a nép embere meg a Tiktok-generáció, hogy a kutatók, sőt már a média is tőlük tájékozódjon, ne fordítva.
CNN: videók bizonyítják orosz csapatok közeledését az ukrán határhoz – ezzel a címmel szemléztük kedden az amerikai hírcsatorna összeállítását az orosz-ukrán konfliktus egyik legélesebb szakaszáról. Ebben a kontextusban a CNN szó nem igazán kirívó, ha visszaemlékszünk a 2003-ban kipattant iraki háborúra, már ott is megszokott volt, ahogy a tengerentúli tévécsatornák lényegében élőben közvetítették végig a történéseket a konfliktuszónából.
A 2010-es évek elejére a tévékijelzőt a közösségi média váltotta le. A pár szár karakteres tweetekben végigközvetített összecsapások sem számítanak eget rengető újdonságnak, egészen konkrétan az arab tavasz kapcsán tapasztalhattuk ezt meg. Ezzel együtt lett a közösségi hírszolgáltatás, avagy a klasszikus hírcsatornákon, hírügynökségeken túlmutató beszámolók is megszokott forrásai nemcsak a tájékozódó hírfogyasztóknak, de akár a médiumoknak is.
Az orosz-ukrán helyzettel csúcsosodhatott most ki ez a folyamat. A fent említett CNN-szemlében már nem a profi stábok által forgatott felvételek, hanem bizony a hétköznapi járókelők, szemtanúk okostelefonjai révén nyerhetünk betekintést az eseményekbe.
Vertikálisan. Néha Tiktok-logóval a sarokban. De legalább testközelből. És minden eddiginél könnyebben, gyorsabban.
Igen, a kínai Bytedance techcég által birtokolt, giganépszerű platform valaha a tinik, a kihívások és bugyuta táncok színtere volt. Most szinte egykettőre vált a kőkemény közéleti, politikai tartalmak otthonává.
Ráadásul, ahogy azt az Axios is megjegyzi, a Tiktok algoritmusa még előnybe is helyezi a felhasználói tartalmakat a professzionális vagy márkatartalomhoz képest, ezzel még jobban elősegítve hipergyors elterjedésüket. Még úgy is, ha egy videón éppen katonai tankok haladnak végig.
Lécci, Vladdy Daddy!
Egy ukrán férfi, Dumitru Raduc falujánál még korábban haladtak el a tankok. Raduc gyorsan telefont ragadott: Tiktokon addigra már százak posztoltak hasonló felvételeket, teleaggasztva azokat plusz szövegekkel, matricákkal. A legjava természetesen Z-generációs (a kilencvenes évek vége és a 2010-es évek eleje között született) felhasználóktól származik. Raduc órákig görgette a telefont. „Megijedtünk a videóktól” – nyilatkozta a férfi a The Telegraphnak.
A Reuters egy másik, nem kevésbé szédületes jelenségre is felhívta a figyelmet: az elmúlt hetekben ezresével érkeznek nem hivatalos Vlagyimir Putyin-profilokra a könyörgő kommentek, arra kérve az orosz elnököt, hogy ne indítson háborút.
Sokan – még jobban rájátszva a pánikhangulatra – pár éve elmémesedett nicknevén, „Vladdy Daddy”-nek („Vlagyi Papi”-nak) szólítják az elnököt.
A Reuters által megszólaltatott tizenévesek a legkülönbözőbb módon vélekednek az új mémről: valaki felelsz vagy merszet játszva kommentelt, így szállt be a buliba, mások szerint ilyen komoly helyzetben nem is szabadna hasonló dolgokkal viccelődni.
„Érdekes látni, hogyan köti össze a Tiktok a fiatalabbakat a politikával, világunk történéseivel” – nyilatkozott a lapnak Nina Jankowicz, egy brit információs központtal, a Centre for Information Resilience-szel dolgozó kutató.
Szerinte ilyesmire korábban semelyik másik platform nem volt képes, bár nem hiszi, hogy az ilyen fokú online megnyilvánulás a való életben is tettre, vagy akár tiltakozásra sarkallhatja az egyszeri felhasználókat.
Ugyanilyen népszerűek a mostani krízist elmagyarázó videók – akár nyugati, akár orosz szemszögből.
- Egy 21 éves New York-i egyetemista, Myca Hinton például kifejezetten hír- és véleményvideókat gyárt a Tiktokra, melyekkel célja, hogy a fiatalok hangján tudjon megértetni fontos, bonyolult eseményeket.
- Orosz nyelven többek között egy Maxim nevű felhasználó videója tart már közel egymilliós megtekintésnél, amiben megmagyarázza, miért tart attól, hogy Oroszország tényleg lerohanhatja Ukrajnát.
Rövid klipekben kibontakozó krízisek
De mára már nemcsak átlagfelhasználóknak, hanem háborús elemzőknek, szakembereknek is a Tiktok és más közösségimédia-oldalak klipjei váltak az egyik fő információs vagy elemzési forrásukká. Szintén a The Telegraphnak nyilatkozott Rob Lee, a Külpolitikai Kutatóintézet (Foreign Policy Research Institute) ösztöndíjasa és a King’s College London főiskola háborútudományi intézetének PhD-hallgatója arról, miben nyújt számára többet ilyen helyzetekben a social media:
hogy 1-2 órán belül, legkésőbb még aznap felkerülnek posztok a történésekről, „gyakorlatilag a szemünk láttára bontakozik ki a konfliktus”.
A felhasználási terület ennél még szélesebb.
- Kezdve onnan, hogy az ukrán szárazföldi haderő a Tiktok jellemzően fiatalabb táborának is meg tudja mutatni magát, üzeneteket tudnak megfogalmazni nekik.
- Egészen odáig, hogy a Lee-féle kutatóknak a gyorsan kipörgő, akár profi, akár civil videók segítenek képben maradni arról, melyik csapat éppen hol jár, ezeket pedig össze lehet egyeztetni egyes kormányok vagy más publikus források által közölt információkkal.
Lee kifejtette: ha egy-két napon belül ugyanarról a helyről, de maximum két, egymással szomszédos területről posztolnak hirtelen sok videót, akkor onnan már könnyű eligazodni, legyen szó a helyszín, a csapatösszetétel vagy harcjárműtípus kiderítéséről.
Hogy a védelmi minisztériumok vagy hírszerző ügynökségek milyen mértékben folyamodnak ehhez hasonló megoldásokhoz, arról persze csak találgatni lehet. Nem úgy az egyik legismertebb civil oknyomozó csapatról, a holland székhelyű Bellingcatről. Megalakulásuk évében, 2014-ben dobbantottak máris nagyot, mikor is orosz katonák közösségi médiás posztjai és más, nyilvánosan elérhető információk, például műholdképek útján azonosították be azt a rakétarendszert, amivel a Malaysia Airlines 17-es járatát semmisítették meg – és amiről aztán be is bizonyították, hogy Oroszországból származik. A tragédia csaknem 300 emberéletet követelt.
Nick Waters, a Bellingcat elemzője és közösségimédia-szakértője például minden kutatását egy gyors social mediás körrel kezdi, sőt a legfontosabb platformokon (ahová a legnépszerűbb Tiktok-videókat is jellemzően át szokták osztani) mindjárt a #Tanktok hashtagre is rákeres.
Ezután könnyen kivehető tereptárgyak révén be is tudja azonosítani a helyszínt külfönböző műholdképekkel, esetleg más platformokon futó, élő streamekkel összevetve.
A veszélyek
Most, hogy ezek a praktikák egyre szélesebb körben ismertek, Waters is úgy véli, hogy az orosz kormány immár annak tudatában mozgósít, hogy tudják: minden mozzanatukat nyomon követik a közösségi médiában. Szerinte ma már nincs is akkora szerepe a titkos műveleteknek, sőt a lenyomozhatóságot kihasználva pont, hogy újfajta trükköket lehet bevetni, vagy akár jelképes üzeneteket lehet küldeni.
Az Axios cikke is azt mondja: a közösségi média hiába emeli egészen új szintre a modern kori hírközlést és információszerzést, mindez igen magas kockázatokkal is jár.
- Kezdve például azzal, hogy akár narratívákat is fel lehet építeni vagy pánikot, bizonytalanságot is lehet gerjeszteni annak tudatában, hogy a manővereket szépen elkezdik posztolni.
- Emellett azt már a 2021-es izraeli-palesztin konfliktus során is megtapasztalhattuk, mivel jár, ha bizonyos képeket, felvételeket kiragadnak a kontextusukból, ily módon elősegítve a dezinformáció terjedését is.
Kapcsolódó cikk a Forbes.hu-n:
Biden: Az orosz invázió még mindig lehetséges
Borítókép: Stayerimpact // Pixabay
