Egy történet, ami a Krímből indult egy zseniális technológus tehetséggel, aki később Werner von Siemensnek is elkészítette az első telefonkészülékét, vállalkozóként aztán a Monarchiában alkotott nagyot. Az Orion tévék és Kremeneczky János hihetetlen története.
A 20. század elején a magyar Szilícium-völgyet Újpesten jelezte volna a GPS. Itt, a Váci út 74. alatt, a Fővárosi Elektromos Művek székházában vette bérbe Kremeneczky János, a Monarchia egyik legismertebb technológiai vállalkozója magyar telephelyét. Az időpont 1913, a cég neve Magyar Wolframlámpagyár.
Kremeneczky az Osztrák-Magyar Monarchia egész területén meg akarta vetni a lábát. Mivel a magyar bérköltségek már akkor is alatta maradtak az ausztriaiaknak, és a magyar kormány is jelentősen támogatta az iparosítást, az új gyár létesítése a szállítási költségek csökkentése mellett a versenyképességet is javította.
Az időpont hihetetlenül kedvező volt, a modern idők egyik szimbólumának számító izzólámpák iránti kereslet egyre csak nőtt, a mesterséges fény lassan minden sötét helyet bevilágított, végérvényesen beköszöntött a fény korszaka.
A cég az izzólámpákon kívül szárazelemekkel és más villamossági cikkekkel látta el egész Magyarországot, termékeiből külföldre is került. A termelés hónapról hónapra nőtt.
A sikert mi sem példázta jobban, mint az, hogy az akkor már világhírű Egyesült Izzólámpa és Villamossági Vállalat (bizony, ez a későbbi Tungsram) félteni kezdte addig elért eredményeit és piacát az új versenytárstól. Végül a két cég – harcuk, mint látjuk, évtizedekig tart majd – 1915-ben kartellmegállapodást kötött, és egymillió darabban korlátozta a Kremeneczky cége által gyártható lámpák mennyiségét. Sőt: 1917 februárjában az Egyesült Izzó tulajdonosai ötvenszázalékos részesedést kaptak a Wolframlámpagyárban, ami jelentősen korlátozta az alapító jogait.
Az Orion alapítóját a magyar források mindenütt Kremeneczky Jánosnak nevezik. A név megtévesztő, első blikkre magyar származást sugall, pedig úgy volt ő magyar, mint May Károly vagy Verne Gyula.
Ez a fantasztikus technológiai és innovációs tehetséggel és éleslátással megáldott ember, korának meghatározó technológiai iparbárója az orosz birodalom szülötte volt, 1850 látta meg a napvilágot Odesszában, és ekkor még Jonas (Jona) Joszipovics Levinsonnak hívták.
Kremeneczky János. Fotó: Új Kelet
Fiatalságáról keveset tudni, annyi ismeretes, hogy már kezdetben is nagyon érdekelhette a csúcstechnológia, mint elektrotechnikus segédkezett az akkori idők internetének, a távíróhálózatnak oroszországi kiépítésénél.
De ezt a munkát kevésnek találta, emigrált a Krímből, és 1874-ben beiratkozott a berlini műszaki főiskola gépész szakára. Egyetemi tanulmányainak finanszírozására munkát vállalt a nagyhírű Siemens & Halske cégnél. Itt ismerkedett meg az elektromos világítás problémáival, de ő volt az is, aki Werner von Siemensnek elkészítette az első telefonkészüléket.
A listához kattints a képre.
Három évvel később a párizsi Société Générale d’Electricité Procédénél lett főmérnök, ahol ívlámpák szerelésével foglalkozott. 1880 nyarán 40 ívlámpát szereltek fel az irányításával a bécsi Volksgartenben. A munka végeztével Bécsben maradt, és felvette a Johann Kremenezky (más írásmódban Kremenetzky, magyar szövegekben Kremeneczky) nevet, majd 1882-ben egyik alapítója lett az Első Osztrák-Magyar Elektromos Világítási és Erőátviteli Vállalatnak, amely Ausztria első erősáramú készülékeket előállító cége volt. Itt különböző dinamókat és alkatrészeiket, valamint ívlámpákat gyártottak.
