2022-től globális minimumadó sújtja az adózás területén is nagyon innovatív technológiai nagyvállalatokat. De egyáltalán nem biztos, hogy ezt megsínyli majd az árfolyamuk is.
Sokszor éri az a vád a világ legnagyobb technológiai vállalatait, hogy kevés adót fizetnek, és hogy mindig megtalálják a kiskapukat a nemzetközi adózás bonyolult rendszerében. Megfogalmazódik a kérdés, hogy az OECD országok által a közelmúltban elfogadott javaslat, mely a társasági adó szintjét globálisan 15 százalékban minimalizálná, vajon változtat-e a helyzeten, és a változás milyen hatással lehet az érintett vállalatok jövőbeli nyereségére és részvényárfolyamára. Nem adószakértőként, hanem befektetéselemzőként keresem a választ a kérdésekre.
Oda mennek, ahol jó nekik
A 20. század során kialakult nemzetközi adózási rendszer azt az alapelvet követi, hogy minden vállalatnak a tevékenység végzése szerinti országban kell adóznia. Ez viszonylag egyértelmű szabály volt, amíg termelővállalatok, valamint fizikailag egy adott helyen szolgáltató cégek alkották a világgazdaság nagy részét. Azonban a globális tevékenységű vállalatok térnyerésével, valamint az internetalapú szolgáltatások megjelenésével a korábbi alapelv kifejezetten nehezen betartathatóvá vált. Mi a helyes adózási megoldás, amikor egy német vállalat hirdetést vásárol az amerikai vállalat Facebook-felületein (amelynek az ügyletben érintett alkalmazottai a világ tucatnyi országában ülnek a monitoraik előtt, de az algoritmusokat futtató robotok is egyszerre több országban is robotolnak), a hirdetést pedig egy kínai felhasználó tekinti meg, amikor épp Argentínában tartózkodik? Hol keletkezik a bevétel, hol a költség? Az ügyletnek melyik eleme van Németországban, az USA-ban, Kínában és Argentínában? Messze nem triviálisak a válaszok, ráadásul a válaszkeresés során gyakran ütköznek az érintett országok érdekei is.
