Lezüllesztjük, bezárjuk, fejlesztésnek blöfföljük. Trianont túlélte, Lázár Jánost nem. RIP 106-os vonal. Ács világa.
– János, szóltak a kínaiak. Most már mindenképp kell nekik az a hely Debrecenben, ahol a vasút megy.
– Nem bírják ki jövő áprilisig? Húzzuk az időt, amíg lehet!
– Húzzuk már régóta, most már kell nekik. Benne van a szerződésben.
– Jó, akkor zárjuk be gyorsan a vasutat, de találjatok ki mellé valamit, amivel el lehet adni fejlesztésnek. Tramtrain legyen benne!
– Meglesz, főnök.
Természetesen csak az én rosszindulatú képzelőerőm szüleménye a fenti párbeszéd, de ha hihetőnek tűnik, az se meglepő. Az ugyanis egyszerű tény, hogy az állam odaígérte az akkugyárnak azt a bizonyos területet, és az is, hogy múlt szombaton elment az utolsó vonat a 106-os számú, Debrecen-Nagykereki vasútvonalon. Amit meg a nagy későbbi fejlesztésről kommunikálnak mellé, vagy elhiszi az ember, vagy nem. Az elmúlt évek tapasztalataiból kiindulva nem könnyű.
