Bárány László és családja Kelet-Magyarországon hozott létre egy olyan birodalmat, ami igazi globális játékos. Kellett hozzá némi csibészség, tudásszomj és folyamatos fejlesztések. A maszekolástól a vietnámi gyárépítésig: így lett hatalmas a Master Good.
A magyar csirkebirodalom osztrák bankjában is csak néztek, hogy jól látják-e, amit látnak. A Master Good-ot az egyik nagy vevője finanszírozta és cserébe tulajdont sem kértek. A szóban forgó vevő ráadásul egy amerikai óriás, az OSI volt, a kép sehogy sem állt össze. A cég német pénzügyi igazgatóját ezért behívták Bécsbe, hogy magyarázza el, mégis mi történik itt. „Ennyire hülyék vagytok?” – nem sok köszönet volt a válaszában, amikor megérkezett, de a puzzle-darabok legalább a helyükre kerültek.
Az alapító, id. Bárány László – sorban a harmadik elsőszülött fiú ezen a néven, de már az ötödik generációban is folytatódik a hagyomány – hozta létre a Master Good cégóriást, ami mára Európa meghatározó szereplője a baromfi ágazatban, jövőre lesz 120 éve, hogy a család baromfitenyésztéssel foglalkozik.
László nagyapja 1907-től kezdve a Békés megyei Széchenyi grófok birtokain volt „uradalmi baromfi tenyésztő”, ezt hagyta hátra, hogy saját lábára állva a 30-as években megalapítsa Magyarország első keltetőjét. Édesapja Szibériából visszatérve a derecskei állami gazdaságban lett főmérnök (haláláig itt dolgozott, ez volt akkor az ország legnagyobb keltetője), majd László maga is engedett az eleve elrendelésnek, ő a kisvárdai baromfi szövetkezetnél, a Hunnia-Coopnál kezdett és hat év után ő is főmérnök lett.
Egy fotó 1937-ből: I. Bárány László (középen) a 30-as évek közepén otthagyta a grófi birtokot, és szövetkezeti formában saját vállalkozásba kezdett, amihez 16 éves korában II. Bárány László (jobbra) is csatlakozott (bal oldalt egy munkatársuk). Fotó: Bárány család / Master Good
A szövetkezet igencsak jól működött, „ha arról lehántottuk volna a szocializmus pipacsvörös mázát, egész jó rendszer lett volna” – mondta ezekről az évekről Bárány még 2014-ben a Forbesnak. Bár a szövetkezet jól működött, érezni lehetett, hogy valami változás közeleg. Amikor 1988-ban maszeknak állt, sokan így is megmosolyogták, ugratva „Kis Maszeknak” hívták.
Visszanézve persze a szkepticizmus a megmosolyogtató, de ismerve a korabeli viszonyokat, az nem volt ok nélküli. A 90-es években két fajta játékos uralta a piacot: az áfával ügyeskedők és azok, akiket az állam mindig megmentett (ilyen volt például a Bábolna), tisztán szinte lehetetlennek tűnt nagyra nőni.
Family Business – új hírlevél!
Elindult a Forbes legújabb hírlevele, a családi vállalatokkal foglalkozó Forbes Family Business. Miért szeretnénk rájuk irányítani a figyelmet? Mert nincs jól működő gazdaság erős családi cégek nélkül.
A kellő határozottsággal, az illemhatáron belüli pofátlansággal
A magyar baromfi ágazatot 1993-94-ben érte el az első komoly csődhullám, olyan óriások estek el, mint a Carnex vagy a Hajdú-Bét. Bárány ezeket a cégeket amúgy is kerülte, mert „éreztem, hogy több benne a kockázat, mint az öröm”. Az első évében öt embere volt és néhány tízmilliós forgalmat csinált. Egy Barkasszal és naposcsibékkel járta a környéket, gyakorlatilag az egykori Hunnia szövetkezetet akarta újraéleszteni – csak már a szövetkezeti elnökök és főagronómusaikkal való hasztalan csevegés nélkül.
