Hogyan nyesegette a Shellnél a központ hatalmát, mentorált és biztatott embereket és rakott össze egy diverz csapatot, mert egy globális vállalat nem lehet másmilyen? Korábbi karrierjéből sok elem lehet a hasznára most, hogy 3,3 millió választó állt mögé és az ő feladata lesz lebontani a NER-t a gazdaságban – és talán a fejekben is.
Nincs ma nála magasabb pozícióban lévő magyar menedzser a világon – írtuk róla 2019 májusában, amikor a Forbes címlapján szerepelt. A szélesebb nyilvánosságban addig talán kevésbé volt ismert, hogy van egy magyar, aki a Shell globális alelnöke. Akkor harminckét éve dolgozott a Shell-nél és öt éve felügyelte a világ legkiterjedtebb kiskereskedelmi üzlethálózatát. Innen már csak egy lépcső lett volna, amit még megmászhatott volna.
A Forbes pont hét évvel ezelőtt látogatta meg Londonban, hogy címlapsztorit írjon róla. Fotó: Krasznai Zoltán
Végül a vállalati szokásjoghoz képest jóval tovább maradt alelnök, végül 37 évnyi szolgálat után innen ment „nyugdíjba” – gondolhatták sokan. Kapitány István azonban nem állt le, és egyre hangsúlyosabban kezdett azon dolgozni, hogy tudását, vezetői tapasztalatát, derűs életfilozófiáját és nemzetközi kapcsolatrendszerét hazahozza, és itthon segítsen vele ott, ahol tud. Szinte törvényszerű, hogy a politika megtalálta.
Az alább közöljük a 2019-es címlapsztorit Kapitány Istvánról, aki minden jel szerint Magyarország következő gazdasági és energetikai minisztere lesz a jövő héten.
A teljes cikk elolvasásához csupán regisztrálni kell. Így ért a csúcsra és ilyen volt Kapitány István mielőtt mindenki megismerte volna az állandóan kávézó politikust. És persze az is kiderül, miért olyan fontos a kávé.
Nem sok érv volt mellette, de a Shell jobban hangzott, mint a Sugár
Londonban van a bázisa, de globális alelnök lévén annyit repül, mint egy pilóta, Buenos Airestől Bangalore-ig járja a Földet. Ha kell, kemény meccseket vív az irodában és az igazgatósági tagok előtt, de a legszívesebben terepre megy. Akárcsak az autóját, Kapitány István magát is a Shell-kutakon tölti fel.
1987 őszén bejött egy vásárló a Sugár Üzletközpontba. Elégedetlen volt, reklamált, civakodott az eladóval, a főnökkel akart beszélni. „A főnököt kértem, nem a kifutófiút” – morogta haragosan, miután ugrasztották az üzletvezető-helyettest. Kapitány István tényleg nem tűnhetett tekintélyt parancsolónak, még 26 sem volt, ő volt a legfiatalabb és legfelkészületlenebb üzletvezető-helyettes a Sugárbeli Vasedényben, de nem riadt meg az ilyen helyzetektől.
„Nagyon sajnálom, én vagyok az egyetlen, aki a főnökség részéről most bent van, de biztos vagyok benne, hogy meg tudom oldani a feladatot” – mondta, majd „miért nem iszunk egy kávét?” felvetéssel asztalhoz ültette az illetőt. Mire felálltak, a háborgó vevő nemcsak, hogy lehiggadt, de ott helyben állást is kínált Istvánnak. Felkai Tamásnak hívták, a Shell márka kereskedelmi vezetője volt Magyarországon.
A Shell akkoriban épp azt tervezte, hogy szupermarketeket épít a kutak mellé, a hatósági áras üzemanyagon kicsi volt az árrés, az üzleteken több profitot lehetett remélni. Kapitány István másnap reggel kölcsönkérte édesanyja Skoda 100-asát, és berombolt a központba. A nagyfőnök tegeződve fogadta. „Te Pista, mondja nekem a Tamás, hogy te tudsz ilyen szupermarketeket vezetni?”
Egyéves szakmai tapasztalattal a háta mögött István ezt aligha tudhatta („azt sem tudtam, miről beszél”), de csillogó szemmel rávágta, hogy nem kétséges, meg tudja csinálni. Utána még aludt egyet az ajánlatra (körülbelül feleannyit kínáltak, mint amennyit a Sugárnál keresett), megbeszélte a barátaival (a pénz miatt le akarták beszélni), de végül a barátnőjére (később és azóta is a felesége) és megérzésére hallgatva elfogadta az ajánlatot. A Shell jobban hangzott, mint a Sugár.
Amikor harminckét évvel később ezt felidézzük, már másfél órája ülünk egy asztalnál, isszuk a kávét, esszük a rántottát, London Mayfair negyedében reggelizünk István kedvenc helyén (a pincér név szerint tudta, hogy Mr. Kapitányhoz kell kísérnie, amikor megérkeztem). Éppen a tanulható és az ösztönösen meglévő menedzseri készségeknél tartunk.
Az a hirtelen jött ötlet a Sugárban utóbbira, a zsigeri kapcsolatteremtő képességre példa, mert amit István ma már tud, arra huszonévesen csak ráérzett. „Ha két férfi nem szemben áll egymással, hanem leül egy körasztal mellé kávézni, ott jó eséllyel eltűnik az ellenségeskedés.” Aztán persze csinált MBA-t, többen coacholták, voltak mentorai, és minden pozíciójából rengeteget tanult, de ha nincs az az ösztönös képessége, hogy bárkivel bármilyen körülmények között szót ért, talán pályája is máshogy alakul.
