Soha nem látott mértékű felhatalmazást kapott a Tisza Párt a 2026-os országgyűlési választáson, ami miatt teljes garnitúracsere történt a magyar politikában. Kristóf Luca elitkutató szerint nem ez az egyetlen elit, amely komoly változásokon mehet keresztül: már ebben a ciklusban elindulhat a gazdasági elit átalakulása is, arra viszont nem számít, hogy egy NER-milliárdos is teljesen elszegényedjen. Interjú meritokráciáról, NKA-s támogatásokról, és a Tisza elitellenes politikájáról.
Kristóf Luca
Elitkutató, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, a Szociológiai Intézet igazgatóhelyettese. Az elitkutatás mellett politikai szociológiával, kulturális és fenntartható fogyasztással, valamint a társadalom rétegződésével és integrációjával is foglalkozik. 2021-es monográfiája a magyar kulturális elitről (Kultúrcsaták. Kulturális elit és politika a mai Magyarországon) elnyerte a Magyar Szociológiai Társaság Polányi-díját.
Forbes.hu: Az április 12-i kormányváltás óta a Tisza Párt kommunikációjában alig tűnik fel ez a szó, tudatosan a rendszerváltás kifejezést használják, és az általános közbeszédben is egyre gyakrabban megjelenik. Elitkutatói szemmel van fontossága annak, hogyan nevezzük?
Kristóf Luca: Abszolút van. Az elitcsere megítélésében több dolog is számít: az egyik, hogy milyen széles körben történnek a változások, vagyis az elitnek hány szegmensére terjednek ki. Önmagában, ha mondjuk csak a politikai pozíciókra – miniszterekre, parlamenti képviselőkre, államtitkárokra –, akkor rendszerváltozásról elitkutatói értelemben nem lehet beszélni. Ha jobban kiterjed horizontálisan, és mondjuk gyorsítja a gazdasági vagy kulturális elit változását, akkor az már sokkal inkább ebbe a kategóriába esik.
A másik fontos tényező a cserélődés mélysége, vagyis melyik az a legalsó szint, ahol a változások végbemennek. A miniszterelnök a helyettes államtitkárokat emlegeti leggyakrabban, hogy az az a szint, ahol egyesével fogják eldönteni, ki megy, ki marad. De a mélységet itt sem a politika színterén kell egyedül mérni, hanem a többi szegmensben is.
A harmadik aspektus, amit még behoznék, hogy a változások milyen sebességgel történnek. Ha széleskörű, mély, és egyszerre történő elitcserét látunk majd, akkor lehet azt mondani, hogy rendszerváltás.
Persze a rendszerváltást lehet strukturális kontextusban is értelmezni, de azon a síkon eddig is képviseleti demokrácia volt, meg most is az lesz.
Amikor elitkutatásról beszélünk, a leggyakoribb bontás a politikai, kulturális és gazdasági elit. Milyen ezeknek a megítélése ma Magyarországon?
A politikai elité a legrosszabb. Ebben van egyrészt a legnagyobb polarizáció, annak függvényében, hogy az emberek preferált párja van-e hatalomban, adja a politikai elitet. A megítélés itt egyébként elég volatilis, tehát ha most mérnénk, sokkal elégedettebbek lennének az emberek a politikai elittel. A választások után van mindig egy felívelő elégedettség, főleg most, hogy földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a Tisza.
Most még nem lehet számonkérni.
Igen, az elégedettség még egy darabig kitart, majd – általában – a ciklus közepén esik be. A gazdasági és kulturális elittel való viszony kevésbé hullámzó. A kulturális elittel a legelégedettebbek az emberek: művészekkel, tudósokkal, a nemzeti identitás alakítóival jobban rezonálnak. A gazdasági elit megítélése kicsit jobb, mint a politikaié, de a kettő azért eléggé összekapcsolódik.
Kristóf Luca elitkutató, a Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, a Szociológiai Intézet igazgatóhelyettese. Fotó: Sebestyén László // Forbes
Mekkora ebben a NER hagyatéka? Vagyis: általános különböző országokban, rendszerekben, hogy a társadalom így álljon ezen csoportokhoz?
Vannak olyan társadalmak, ahol elégedettebbek az emberek az elitjükkel, mint Magyarországon, és nyilván olyanok is, ahol még kevésbé – ebben is van egy ilyen kelet-nyugati lejtő, mint egy csomó dologban Európán belül.
Mindegyik elitcsoportnak megvan a maga legitimációs útja, tehát,
hogy miért fogadják el az emberek a privilégiumaikat, hatalmukat vagy gazdagságukat. A gazdasági elit esetében az a legitimáció, ha a saját teljesítményükkel szerezték vagyonukat.
