Szabadon bejárható, kötöttségektől mentes metaverzumot fejleszt egy magyar csapat. A projekt az NFT-őrületet lovagolja meg, száz négyzetméteres földdarabokat vehetünk egy valós térképen, a mezőket aztán fejleszthetjük, és értékesíthetjük. A Next Earth-re komoly kereslet mutatkozik, túl vannak a kétmillió dolláros árbevételen és a 30 millió eladott mezőn. A cél egy játékosokkal teli, lélegző, saját lábon álló világ.
Londonban nézelődtem ingatlanért, Freddie Mercury utolsó, kensingtoni lakhelyét akartam megszerezni, de sajnos már megvették előttem. Inkább átmentem az Abbey Roadra, hogy megvegyem a híres zebrát, amin a Beatles tagjai átkeltek a legendás album borítóján, de arra is lecsaptak már. Úgyhogy inkább átmentem Manchesterbe, hogy a kedvenc focicsapatom, a Manchester United stadionját lefoglaljam, de sajnos az is elkelt – sőt, a városi rivális, a City egyik élelmes drukkere olyan alakban vette meg a stadion környéki mezőket, hogy kiadnak egy szép nagy City-feliratot épp a United szentélye mellett. Nos, ez a története annak, ahogy nem lett angliai mezőm a Next Earth projekt felületén.
Pedig igazán jó lenne venni valami kultikus helyet, hogy aztán egy gyűjtőre, lelkes rajongóra, vagy csak egy csapongó újgazdagra rásózzam.
