Ha már írtunk róla, ki is próbáltuk: Párizsban járva nem hagyhattuk ki a magyar bisztrót, ahol igazi vintage hangulatban kanalazhattuk a gulyást, próbakóstoltuk a gluténmentes pogácsát és simogattunk kutyát. De haladjunk sorjában!
Több mint tíz év koncertszervezés és Sziget fesztiválozás után Pálosi Boglárka úgy döntött, inkább Párizsban nyit kávézót. A korábban családi örökségéből vásárolt pesti lakását eladta, és megvásárolta egy irdatlanul lepukkant kocsma bérleti jogát a Montmarte szomszédságában. Nem elsősorban kocsmát, bárt vagy éttermet akart nyitni, inkább egy olyan helyet, ahol a művészetek, így a zene, a festészet és akár az irodalom is megfér a pálinka és a hűs rosé mellett.
Ennyit tudtunk, amikor leszálltunk a metróról, és beütöttük a keresőbe a címet. A Guy Môquet viszonylag csendes, szellős, igazán hangulatos kis utca, tele kávézókkal és lombjukat hullajtó fákkal, egy olyan környéken, ami most dzsentrifikálódik. A kék-fehér csíkos ponyva kecsesen
mutatott a többnyire sötét tónusú napernyők és drapériák között, egyértelmű, hogy ezt a helyet egy nő találta ki. Kicsit tébláboltunk, mire megtaláltuk a cégért, Bogibar Café-Resto-Bar, de szinte biztosak voltunk benne, hogy jó helyen vagyunk.
Abban a pillanatban, hogy konstatáltuk: megjöttünk, kinyílt az ajtó és egy fürge golden retriver surrant ki. A kötelező simogatást begyűjtve a kutya lecövekelt a járdán, és hiába hívta a gazdi, csak nem akart visszamenni. Így nem volt más választásunk, bekísértük.
Elsőre hamisítatlan francia helynek tűnik a Bogibar. Visszafogott színek, merész mintájú tapétacsík, amelyet feltekercselt állapotban inkább félretolunk a boltban, de a falon viszont látva azonnal akarunk ilyet otthonra. A falon fényképek, festmények és grafikák, némelyik eladó. A kávéhoz kis kocka étcsoki jár – természetesen púderrózsaszín alapon fekete Eiffel-toronnyal díszítve. Halvány rózsaszín székek, raklapból épített fotelek. Bogi, a szakács, Wirth Mátyás és egy segéd támogatása mellett egyedül viszi a bárt, pultozik, bevásárol, programokat szervez, intézi a szponzorációt, a napi és pénzügyeket. Mivel ez egy embernek azért elég sok, tervben van a személyzet bővítése.
Napközben kisebb a forgalom, este azonban beindul az élet, rendszeresek a koncertek, Budapest Contemporiane (Kortárs Budapest) és La Hongrie Aujourd’hui (mai Magyarország) és egyéb magyar tematikájú programok biztosítják, hogy az alternatív, aktuális magyar kultúra is helyet kapjon a Bogibarban, november 25-én például Vranik Roland látogat ide, az Állampolgár című film rendezője. A koncertek között tervben van Bérczesi Róbert (Hiperkarma) gitáros estje, Kiss Tibor (Quimby) Arany Akkor műsora, magyar Jazz zenészek koncert sorozata, magyar festők kiállítása. A hely befogadóképessége azonban nagyjából 60 fő, ezért ezek megvalósulásához a Bogibar még szponzorokat és támogatókat keres valamint pályázatok útján kívánja megszerezni a szükséges összegeket.
Pálosi Boglárka
Bogi szakmai kapcsolatainak köszönhetően Franciaországban híresebb zenészek is megfordulnak itt, ezért az esteknek és rendezvényeknek már most híre ment az utcában, legalábbis volt, aki azzal tért be napközben a bárba, hogy állítólag ide szoktak híres emberek járni. Leginkább a kultúra és művészetek iránt érdeklődő francia közönségre épít a hely és kicsit az itt élő magyarokra, vagyis nem egy piros-fehér-zöld betyármúzeumról van szó, nem lóg a plafonról a paprikafüzér, csak az étlapon tűnnek fel a helyiek számára fura ételek. Mint a gulyás, a hortobágyi palacsinta vagy a rakott krumpli. Ezekre eleinte gyanakodva néznek a vendégek, de panasz még nem volt rájuk – mondja Bogi. Nem is lehetne, a gulyás leve szép sűrű, az ízek összeértek és minden hozzávalóból annyi van benne, amennyi kell. És persze a pult alatt ott lapul az Erős Pista is, mert a gulyás mégiscsak úgy az igazi.
Az étlap nem túl hosszú, de nem is kell a világ minden kajáját felszolgálni. A gulyás mellett megfér a mindennap más-más vegán napi leves is, a hortobágyi palacsinta mellett a tipikus, francia melegszendvics házi változata. A húsos kaják mellett napi vegán menü is van, és gluténmentes sütik sokféle ízben, valamint házi készítésű szörpök szintén Magyarországról. Éttermet, kocsmát, bármilyen vendéglátó-ipari egységet üzemeltetni sehol sem könnyű. Sem Budapesten, sem Párizsban. Akkor sem, ha a francia átlagkereset jóval a hazai felett van, és egymást érik a kávézók, étkezdék, vagyis első blikkre csak a bolond nem nyit kávézót itt. Ennek ellenére egy ilyen vállalkozás vagy bejön vagy nem. Ezt Bogi is tudja, de vannak helyzetek, amikor merni kell kockázatot vállalni. Bogi a bár nyereségének egy részéből egy táncelőadást szeretne összehozni. A Bogibar pedig megéri a kockázatot. Az ajtó melletti falon két barát emlékére két kicsi kép lóg, egy balettcipő és egy virág. Részben nekik is ajánlja Bogi a helyet: egy táncosnak és egy virágszálnak. Már egyikük sem él. Csak az emlékük és az ablakon felirat: culture, art, amour.
