A Jónás Kézműves Sörház sokáig a Bálna egyetlen életképes lakója-bérlője volt. Az épületet felújítják, a sörház megy – sokáig ennyit lehetett tudni.
Reketye-Trifán Zoltánnal jó pár évvel ezelőtt, a Bálnában találkoztam először. Bár ez a mondat spanyol nevekkel egy Márquez-regény kezdőmondata is lehetne, mindez nem fikció. Zoli akkoriban nyitotta meg a később kultikussá váló helyét, és pár dolog elég hamar látszott: 1, Zoli a kisüzemi sörök elkötelezett csapolója 2, fogyasztója 3, jó értelemben véve kicsit őrült figura.
2014-et írunk, a sörforradalom szó nagyon hipszternek hatott, és akkoriban még nem sok helyen lehetett valóban jó minőségű kisüzemi sörhöz jutni, pláne nem ilyen nagy választékban és jó kilátással, mint a Bálna szájában. Az alapkoncepció nem volt túl bonyolult: két sörhűtő, nyolc hordó, tehát nyolcféle frissen csapolt sör. A hely gyorsan stabil pont lett a pesti söréjszakában, Zsiborás kollégával mi is párszor megvitattuk itt a magyar sajtó helyzetét focimeccs után. (Mármint nem a sajtó helyzete volt a focimeccs után, hanem mi.)
