Az amerikai Illumina/Grail összefonódás megítélésében az Európai Unió Bírósága megálljt parancsolt az Európai Bizottság hatáskör-kiterjesztő gyakorlatának a fúziókontroll területén. Vendégszerzőink: Bassola Bálint és Csillik Kristóf, a Bassola Ügyvédi Iroda és a D’Ornano Partners versenyjogászai a döntés hátterét és európai szintű következményeit vizsgálták.
(Vendégszerzőink a Bassola Ügyvédi Iroda és a D’Ornano Partners versenyjogászai. Korábbi írásaik itt érhetőek el.)
Az Európai Bizottság egyik fontos hatásköre, hogy bizonyos uniós dimenziójú vállalati összefonódásokat (fúziókat) versenyjogi szempontból ellenőrizhet és ennek során akár meg is tilthat, ha a piaci verseny várható fejlődése szempontjából károsnak tart. A bizottság a vállalati koncentrációk feletti kontrollt az összefonódás véghezvitelét megelőző versenyjogi eljárás keretében gyakorolja.
Ilyen, a tervezett összefonódást megtiltó határozat született két amerikai illetőségű vállalat, az Illumina és a Grail közötti összeolvadás esetében is. Az Európai Bizottság ugyanis úgy ítélte meg, hogy a DNS szekvenálással foglalkozó Illumina nem vásárolhatja fel a rák korai felismerését lehetővé tevő vértesztek kifejlesztésével foglalkozó, ígéretes innovációkkal előrukkoló Grail vállalatot.
Ennek hátterében az Európai Bizottság azon meggyőződése állt, hogy az Illumina – miután megszerezte a Grailt – ösztönözve lenne arra, hogy a Grail versenytársait elzárja a cég technológiájához való hozzáféréstől és ezáltal akadályozza azt, hogy a riválisok olyan véralapú, korai rákfelismerő teszteket fejlesszenek ki, amelyek hatékonyan tudnának versenyezni a Graillel szemben.
A bizottsági tiltó határozatot azonban nem hagyta annyiban az Illumina, és az Európai Unió Bíróságának (EUB) Törvényszékén támadta meg a döntést. Az Luxembourgban székelő uniós bíróságok elsőfokú fórumaként eljáró Törvényszék tavalyi ítéletében még a Bizottság megközelítésével értett egyet, és helyben hagyta annak határozatát. A fellebbezés nyomán eljáró EU Bíróság – 2024. szeptember 3-án hozott ítéletében – azonban már az Illuminanak adott igazat, és hatályon kívül helyezte az Európai Bizottság tiltó határozatát.
Ez utóbbi döntés végleges, azzal szemben további jogorvoslatnak nincs helye.
Az Európai Bíróság mostani döntése jogerős, fellebbezésnek helye nincs // Fotó: William Cho / Pixabay
Gyilkos vállalatfelvásárlások hálójában
Az Európai Bizottság a 7,1 milliárd felvásárlási értékű összefonódást megtiltó határozatának érvelése szerint az ügy valójában azért érdekes, mert
az Illumina egy tőkeerős cápa, amely lehetőséget látott arra, hogy bekapja a kis „startup-halat”. Mindezt azért, hogy csorbítsa a verseny intenzitását a piacon, gátat szabva ezzel a technológiai fejlődésnek.
Az ilyen típusú felvásárlások különösen a (bio)technológiai és a gyógyszeripari területen gyakoriak. Ennek az az oka, hogy egy még kicsi, alacsony árbevételű vállalat is olyan innovációval rukkolhat elő, amely könnyen alááshatja a tőkeerős versenytársának a piaci előnyét.
A Google, a Microsoft és az Amazon az elmúlt években többek között éppen ezért vásárolták fel tucatjával az olyan cégeket, amelyek akár csak potenciális veszélyt is jelenthettek a saját fejlesztéseire. A felvásárlás után az irányítást szerző vállalat vagy elsorvasztja a felvásárolt versenytárs innovációját vagy – jobb esetben – a sajátjába integrálja azt; lényeg, hogy csökkenjen számára a verseny intenzitása.
De hogy jött egyáltalán képbe az Európai Bizottság?
Joggal merül fel a kérdés: az uniós versenyhatóságként tevékenykedő Európai Bizottság hogyan rendelkezhet fúziókontroll hatáskörrel két amerikai vállalat összefonódása felett? Erre magyarázatot az uniós versenyjog extraterritoriális hatálya ad:
abban az esetben, ha valószínűsíthető, hogy egy EU-n kívüli – jelen esetben USA-beli – vállalati fúzió a jövőben hatást gyakorolhat az uniós belső piacra, akkor az Európai Bizottság vizsgálhatja a tervezett tranzakciót.
De van még itt egy további csavar is: az Európai Bizottság úgy járt el ebben az ügyben, hogy az uniós nettó forgalmi küszöbszámok nem is teljesültek. Erre az EU fúziókontroll rendelete ugyanis egy speciális, eddig nemigen használt rendelkezése lehetőséget adott. Eszerint: a bizottsági ellenőrzésre akkor kerülhet sor úgy, ha nem uniós dimenziójú, ha azt egy vagy több tagállam kérelmezi annak okán, hogy jelentősen befolyásolja a versenyt a kérelmező tagállam(ok) területén.
A kérelmet ebben az esetben Franciaország nyújtotta be, amelyhez csatlakozott többek között Hollandia, Belgium és Görögország is.
Az Európai Bizottság eljárását azonban az EU Bíróság döntése az említett passzus rendeltetésével összeegyeztethetetlennek minősítette, ezzel pedig az arra alapítható gyakorlatokat is jelentősen visszaszorította.
Futás csak a startpisztoly eldördülése után
Érdemes megemlíteni, hogy az uniós bizottsági jóváhagyás nélkül a fúzió nem hajtható végre – ha a felek mégis így tesznek, akkor komoly, akár sok millió euróra rúgó bírsággal számolhatnak. Ez az úgynevezett gun-jumping esete: a versenyző azt megelőzően kezd el futni, hogy eldördült volna a startpisztoly.
Ez történt az Illumina/Grail esetében is: az Illumina azt megelőzően olvasztotta magába a Grailt, hogy erre fúziókontroll-engedélye lett volna az Európai Bizottságtól. Ezt nem is hagyta annyiban az uniós versenyhatóság, amely szintén drákói szigorral lépett fel: kereken 432 millió euró bírságot szabott ki e versenyjogi szabály megsértéséért az Illumina-ra.
Csakhogy most: ez a tetemes összeg az EU Bíróság döntése eredményeképpen – kamattal növelten – visszajár az Illumina részére.
A 432 millió eurós bírságot kamatostól kapja vissza az orvosi technológiai cég // Fotó: Khwanchai Phanthong’s Images
Következtetések és tanulságok
Az összefonódó vállalatok és versenyjogászaik számára a legfontosabb: a fúzió tervezésekor pontosan meg kell tudniuk állapítani, hogy az adott tranzakciót alá kell-e vetni előzetes összefonódás-ellenőrzésnek, és amennyiben igen, akkor ezt mely országok versenyhatóságai előtt kell megtenniük. Amennyiben ez a jogi kiszámíthatóság nem biztosított számukra, akkor az nyilvánvalóan alkalmas arra, hogy súlyos károkat okozzon a kapitalista elveken nyugvó piacgazdaságban.
Ebből a szempontból az EU Bíróság ítélete rendet vág és tisztázza, hogy mely esetben nem megengedett az Európai Bizottság beavatkozása.
Ugyanakkor az Európai Bizottság a bírósági döntés után nehéz helyzetbe került, hiszen a legfelsőbb uniós bírói fórum ezzel lényegében jelentősen visszaszorította a bizottsági hatásköröket. Avagy azok kiterjesztésének kísérletét az olyan gyilkos vállalatfelvásárlások ellenőrzése területén, amelyek nem ütik meg sem az uniós, sem pedig a kérelmező tagállamok fúziókontrollra vonatkozó árbevételi küszöbszámait.
Ebből egyúttal az is következik, hogy abban az esetben, ha az adott tagállami versenyhatóság bármilyen oknál fogva rendelkezik hatáskörrel az adott fúzió elbírálására, akkor igenis kezdeményezheti az Európai Bizottság általi vizsgálatot, amennyiben az az összefonódás jelentősen befolyásolja a versenyt a kérelmező tagállamban.
Másképpen nézve pedig a tagállami jogalkotáson is múlhat, meddig ér el az Európai Bizottság keze az innovatív kisvállalkozások éhes cápák általi bekebelezésének megfékezésében.
Az mindenesetre már most látható több tagállamban, hogy azon fúziók esetében, amelyek ugyan az árbevételi küszöbszámok alá esnek, azonban a piaci rivalizálás csorbítása szempontjából „gyanúsak”, a versenyhatóságok más eszközökkel igyekeznek elejét venni a versenytorzító folyamatoknak. Erre szolgál példaként a belga versenyhivatal közelmúltbeli eljárása, amelyben az erőfölénnyel való visszaélés tilalmának szabálya alapján vizsgálta a Proximus telekommunikációs óriáscég által már megvalósított felvásárlást, amely végül ahhoz vezetett, hogy a tranzakciós felek végül leválasztották a beolvasztott üzletágat.
