Ritka az ötödik generációs családi vállalat Magyarországon, de a Gál család már az 1860-as években is köteleket gyártott. A ceglédi Galco Kft.-t jelenleg Gál Mariann és Gál Viktória vezetik: édesapjuk betegsége miatt mindketten Olaszországból, Firenzéből tértek haza a családi cég kedvéért. Ez volt-e az álmuk? Mindketten azt mondják, hogy nem feltétlenül, de mára megtalálták benne magukat.
Indul a Forbes legújabb hírlevele, a Family Business! Iratkozz fel!
Nincs jól működő gazdaság erős családi cégek nélkül. A Forbes új hírlevele velük foglalkozik. Kis Judit minden hónap második szerdáján jelentkezik a Family Business hírlevéllel: izgalmas cégportrék, trendek és piacok, generációváltás – de nem maradnak el a megosztó témák sem, ahol pro és kontra érveket is hozunk. Ezenkívül összegyűjtjük a családi cégeket érintő legfontosabb híreket, információkat is – mindez Forbes minőségben, egyenesen az inboxodba érkezik.
Iratkozz fel a Forbes Family Business hírlevelére!
„Elég kaotikus hely volt az udvarunk több mint ötven éve, mondhatjuk nem EU-konformnak is” – néz össze a két testvér, Gál Mariann és Gál Viktória, a köteleket gyártó Galco Kft. két tulajdonosa a cég ceglédi irodájában. „Alig tudtunk járni, de ott voltunk a gépek között. Volt ott egy pöttyös kutya is, úgyhogy gondolom semmi bajunk nem volt” – mondja Mariann gyermekkorukról mosolyogva.
Nagypapájuk még természetes szálakból, kenderből gyártott köteleket elsősorban állattartóknak, a műhelye pedig a családi házuk udvarán volt, szüleikkel és harmadik testvérükkel ők is a nagyszülőkkel egy háztartásban éltek. Később első gépeik is az udvar különböző melléképületeiben voltak, édesapjuk – a család negyedik Gál Ference – kezdett el gépesíteni.
„Normális volt a sürgés-forgás, a zaj, a kötélgyártás nem egy magányos műfaj”
– mondja Mariann. Ahogyan egyre több megrendelésük lett, és segítőket vettek fel, ők is szinte a család részei lettek, együtt ebédelt mindenki, amikor pedig hétvégén jött a „két János, vagyis a Jancsik” Budapestről a gépeket karbantartani, ők is Gálék nappalijában aludtak.
Cipőfűző, hajókötél, reluxazsinór és a „babák”
Az irodák felől megyünk be a kétezres évek elején átadott üzembe. Az első, kisebb helyiségben történik az áru kiszerelése, a falon a fachokban lévő több tucat féle címkét innen ragasztják a termékekre. Mellettünk az üzletekből visszaérkezett hatalmas üres orsókat tárolják, arrébb kőműves csapózsinórok (ezzel jelölik ki a szakik az egyenes vonalakat) várnak csomagolásra. Az innen nyíló, több mint ezer négyzetméteres tér már maga az üzem, ahol a fonatoló- és orsózógépek az úgynevezett babákról, vagyis az orsókról serényen (és a „műfaj” jellegéből fakadóan valóban elég hangosan) tekerik a szálakat, hogy összeálljon a megfelelő vastagságú kötél.
Fotók: Sebestyén László (11 kép)
