Családi vállalkozásként lett óriási üzleti sikertörténet az MSC, a hajótársaság társalapítója, 50 százalékos tulajdonosa pedig a leggazdagabb selfmade nők listájának élére ugrott. Generációváltás pipa, a növekedés továbbra is szélsebes, hogy csinálják? Ács világa.
Amikor Aponte úr és felesége megvették első hajójukat, azt látták, hogy a nagy játékosok mellett vannak olyan elhanyagolt útirányok, ahol elboldogulhat az ő pici induló vállalkozásuk. Mindez 1971-ben történt, aztán 2022-ben konténerszámban beelőzték a világ addigi vezető teherhajós cégét, a Maersket, és ma már a nyaralóhajós üzletág is ott liheg a piacvezető nagy konglomerátumok nyakán.
A világ egyik legelképesztőbb üzleti sikertörténetéről azért tudunk viszonylag keveset, mert a Mediterranean Shipping Company (MSC) mindig is családi vállalkozás volt, soha eszük ágában nem volt tőzsdére vinni a céget. A működésükről, pénzügyi adataikról a lehető legkevesebbet mutatják meg a külvilágnak, és az alapító házaspár is a lehető legjobban kerüli a nyilvánosságot.
Épp ezért volt kifejezetten érdekes számomra, hogy amikor tavaly az MSC luxusbrandjeként nemrég indult Explora első hajóján utazva rácsodálkoztam a belső kialakítás finomságaira, a hajón dolgozók gyakran emlegették Rafaela Aponte-Diamantot és meséltek is róla. Például azt, hogy a társalapító – és egészen tavalyig biztosan 50 százalékos cégtulajdonos – Rafaela az Explora I. építésekor hosszú hetekre beköltözött a fedélzetre, 80 évesen is személyesen irányította a belső kialakítást, a legapróbb részletekre is figyelve.
Az amerikai Forbes valós idejű gazdaglistája Rafaela Aponte-Diamant vagyonát június 5-én 44,7 milliárd dollárra (kn. 13,7 billió forintra) tette, ezzel a világ 42. leggazdagabb embere (holtversenyben férjével, róla mindjárt). A lap 2025-ös listája szerint ő a világ leggazdagabb selfmade nője.
Pontos szerepe a cégvezetésben nem ismert, erről se szoktak beszélni, de a cég működésére rálátók elbeszélései alapján az évek alatt arra jutottak újságírók, hogy
noha formális vezető pozíciója nem volt, férje, Gianluigi mellett mindvégig részt vett a valódi döntéshozatalokban, kulcsember volt a cég irányításában.
A dizájn és a vendéglátás iránti vonzalma alapján sokan neki tulajdonítják a döntést, hogy az áruszállítás mellett az MSC 1988-ban beszállt a nyaralóhajós bizniszbe, de a céges történetmesélés ezt Gianluigihoz köti. Az persze nyilvánvaló, hogy az úszó szállodák sikerében nagyon komoly szerepe van Rafaelának, tökéletes munkamegosztás, hogy ő felelt a hajók kinézetéért és a vendégek kiszolgálásáért, férje pedig az üzemeltetésért.
Nekik nem gond, ha a sikerhez két gyengébb év vezet
De ugorjunk most még vissza a történet legelejére. A céges mesekönyv szerint az Aponte család az 1600-as évek óta hajós dinasztia, a Nápolyi-öbölben működtették vállalkozásikat. Gianluigi tehát már a sokadik generáció tagjaként lett fiatalon kapitány és valamikor a hatvanas évek végén épp turistákat vitt Capri szigetére, amikor megpillantották egymást Rafaelával. A Svájcba áttelepült izraeli bankár széles érdeklődésű, több nyelven beszélő lánya, valamint a fiatal kapitány egymásba szerettek és Genovába költözve kezdték meg közös életüket.
