Kovács Gyula, egy kis zalai falu erdésze arra tette föl az életét, hogy megmentse az utókornak azt a biológiai sokféleséget, amit örökül kapott. A környékbeli tanyák elhagyatott kertjeit járva rájött, hogy abban a percben talán épp egy-egy gyümölcsfafajta utolsó élő példánya mellett sétál.
A vadregényes göcseji tanyákon úgy érezte magát,
mintha tündérkertekben járna: nem csoda, hogy innen kapta nevét a mára már bőven a határokon túl is ismert, több tízezer fát nevelgető, a világon is egyedülálló mozgalom.
A halkszavú pórszombati erdészt egyre többen keresik, pedig nem akart mást, mint fákat menteni – akkor, amikor még sokkal kevesebb szó esett biodiverzitásról, klímakatasztrófáról, az erdők szerepéről, a hagyományos gyógymódokról és az egészséges élelmiszerekről.
„A Göcsej két alapvető gyógyszere a pálinka és az ecet volt. Akinek ez nem segített, annak keresztfát csináltak” – szinte meg sem érkeztünk, de máris elhangzik az első, népi bonmot. Aztán alighogy megismerkedünk a családi macskával, a házigazda azonnal belevág a gyümölcsfatörténetbe, közben pedig beljebb tessékel minket, hogy kóstoljunk valamit. Van abból is raktáron, de nem az ecetekre gondol.
200 kert, 3500 régi magyar gyümölcsfajta
Kovács Gyula számára a gyűjtésből életcél, a rendszerből mozgalom lett, így ma már nincs olyan része az országnak, ahol nincsen a kihalásra ítélt ősi gyümölcsfákból egy-egy példány. Tündérkert lehet egy plébánia kertje, egy iskola udvara vagy egy présház melletti mező is. Ma a kétszáz kert kétszáz közösséget is jelent. Nem csoda, hogy a mozgalom hírét nem lehetett az ország határain belül tartani, Pórszombatot sokan csak miatta keresik fel.
Ma Pórszombat környékén tízhektárnyi területen, tizenkét kertben összesen 3500 régi magyar gyümölcsfajtát őriz. Alma, körte, kajszi, cseresznye, birs, őszibarack, szilva, naspolya, meggy nő kertjeiben. Ez a gyűjtemény egyedülálló Európában,
„de valószínűleg a világon sincsen hasonló. Ami még egyedi ebben, hogy mind ugyanúgy van, ahogy évszázadokkal korábban. Nem használok vegyszert és nem használok metszőollót. Hagyom a fákat. És működik a rendszer.”
Kovács Gyula portréját és a Tündérkertek sztoriját keresd a lap decemberi számában!