Családi vállalkozásba születni nem feltétlenül főnyeremény, mert nagyon sok dilemma, feszültség, és felelősség jár vele. Magyarországon a kelleténél is több, ami több okra vezethető vissza. A dolog pozitív oldala ugyanakkor, hogy ilyen gyors karriert, ilyen fiatalon máshol nem lehet befutni. Drótos György egyetemi docenssel, a Budapesti Corvinus Egyetem Családi Vállalatok Központjának vezetőjével beszélgettünk.
Indul a Forbes legújabb hírlevele, a Family Business!
Nincs jól működő gazdaság erős családi cégek nélkül. A Forbes új hírlevele velük foglalkozik. Kis Judit minden hónap második szerdáján jelentkezik a Family Business hírlevéllel: izgalmas cégportrék, trendek és piacok, generációváltás – de nem maradnak el a megosztó témák sem, ahol pro és kontra érveket is hozunk. Ezenkívül összegyűjtjük a családi cégeket érintő legfontosabb híreket, információkat is – mindez Forbes minőségben, egyenesen az inboxodba érkezik.
Iratkozz fel a Forbes Family Business hírlevelére!
Forbes.hu: A legutóbbi adat, amit arról láttam, hogy hány családi vállalkozás van Magyarországon, egy 25 ezer körüli szám volt. Miért fontosak a családi vállalkozások?
Drótos György: Igen, 23-30 ezer közé tehető a mikrovállalkozások szintjét meghaladó magyarországi családi cégek száma, tehát akiknek az éves árbevétele minimum kétmillió euró (jelenlegi árfolyamon kb. 710 millió forint) vagy legalább tíz munkavállalót foglalkoztatnak. A CSVK-ban is ezekkel foglalkozunk, ezért vállalatként, és nem vállalkozásként szerepelnek a központ nevében. Jelentősen hozzájárulnak a GDP-hez, és fontos a foglalkoztatásban betöltött szerepük. A nemzetközi tapasztalat pedig az, hogy a családi vállalatok hosszabb ideig élnek, pénzügyileg fenntarthatóbb a működésük. Nem feltétlenül ők a legnyereségesebbek, de kockázatkezelésük, prudens működésük, és felelősségvállalásuk gyakran erősebb a családi jelleg miatt. Hosszabb távon azonban épp az előbbiek miatt sikeresebbek, mint a nem családi cégek.
Hogy látja, nem „inflálódott el” a családi vállalat, vállalkozás kifejezés az utóbbi 16 évben egy-egy nem feltétlenül piaci alapon óriásira hízó családi cég miatt?
Külföldi kollégáimmal is beszélve azt látom, hogy itthon valóban tisztítani kell a családi vállalat nevet. Szitokszó lett azzal, hogy sokan mondták, Magyarország egy nagy családi vállalkozás.
Mindenki tudja milyen családokra kell itt gondolni. Ugyanakkor, ha kiszűröm a tisztességes családi vállalatokat, nekik kifejezetten stabilizáló a szerepük, az egész nemzetgazdaságot erősítő vitaminoknak szoktam nevezni őket. Nagyon fontos, hogy a helyi társadalomhoz mekkora a hozzájárulásuk: ők helyben meghatározó foglalkoztatók, egy csomó jóléti dolgot csinálnak, ez pedig már több mint gazdaság és GDP-hozzájárulás. Fehérítik a gazdaságot, mert a legtöbb úgy gondolkozik, hogy ki van írva a nevük, nem kockáztatnak mondjuk egy áfacsalást. Tehát bőven van indok, hogy miért lehetne őket pozitívan diszkriminálni ahhoz hasonlóan, ahogyan ez már a mezőgazdaságban a családi gazdaságoknál valamennyire megvalósult.
Vannak javaslataik erre vonatkozóan?
Igen, és egész biztos, hogy az új kormányzattal is leülünk beszélni erről.
Csak méret- és bevételbeli, vagy egyéb különbségek is vannak vállalkozás és vállalat között?
Van egy kulturális cezúra is. Egyébként azok a cégek is, amelyek az Önök, a Forbes Magyar 100 listáján (itt a 100 legértékesebb, 100 százalékban magyar céget gyűjtjük össze – a szerk.) szerepelnek, nyilván elszakadnak a kisebbektől. És április 12-e után kimondható, hogy sok ál-családi vállalkozás van. Hogy hogy lettek ilyen nagyok, azt nem minősíteném, inkább azt fontos látni, hogy
nincs olyan családi vállalat, amelyik egy generáción belül egy ilyen listán az élvonalba tud kerülni.
Persze lehet azt mondani, hogy az osztrák családi vállalatok élmezőnyében is ott van az 1984-ben alapított Red Bull, de ez nagyon kivételes eset. Az összes többinél – vegyük a SPAR-t, a Mayr-Melnhofot, az ALPLA-t vagy a Swarowskit – még a nagy növekedési potenciállal bíró ágazatokban is általában három-öt generáció kell, hogy beérjenek a legértékesebbek közé.
Drótos György
Drótos György egyetemi docens, a Budapesti Corvinus Egyetem Családi Vállalatok Központjának vezetője, valamint az IFUA Horváth & Partners Kft. vezetési tanácsadó cég principálisa (tiszteletbeli partnere). Fő kutatási területe a családi vállalkozások mellett a digitalizációnak, illetve ezen belül a mesterséges intelligenciának a cégek működésére gyakorolt hatása.
A Corvinus Családi Vállalatok Központja (CSVK) 2016-ban alakult meg a sokszor csak „kontrollingpápaként” emlegetett IFUA Horváth & Partners-alapító, Horváth Péter, a Corvinus Egyetem díszdoktorának ötlete alapján. Az volt a céljuk, hogy a németországi családi vállalatoknál bevált gyakorlatokat Magyarországon is adaptálják az egyre sürgetőbbé váló generációváltásban, illetve, hogy akadémiai kutatások induljanak a családi cégekkel kapcsolatban. A központ működését 2023-ig Horváth alapítványa mellett egy másik német alapítvány, a Stiftung Familienunternehmen finanszírozta (egyben a know-how-t is átadták), majd az utóbbi években helyettük már a Corvinus Egyetem szállt be a fenntartásba. A családi vállalkozások területén három témára összpontosítva kutatnak, publikálnak és fogalmaznak meg szakpolitikai javaslatokat: utódlás, illetve általában a családi cégek tovább működtetése, irányítás és stratégia, valamint innováció és változás.
Itt van például az MPF Holding, amely az első a Forbes családi listáján. A vezetője Felcsuti Zsolt, aki valójában a második generáció, mert édesapja, Felcsuti Csaba mérnök, egy derék fröccsöntő kisiparos volt már az 1970-es években. A biznisz már akkor elkezdődött, és Gábor fiával – aki szintén itt tanult a Corvinuson, egyébként sok következő generációs vállalkozóval egyetemben – már a harmadik generáció is vezetői és tulajdonosi pozícióba lépett. Náluk tehát megvolt a hosszabb időtáv, hogy kifuthassák magukat. De ugyanez mondható el a Béres Gyógyszergyárról is, ahol 2024-ben a harmadik generációs Marcell lett az igazgatóságának elnöke. Háttértől függetlenül azonban a magyar családi vállalatokban talán közös, hogy olyan nagy „rokonságot” nem vállalnak a kisebbekkel.
Miért lenne ez fontos?
Ahhoz, hogy a hazai gazdaságot érdemben fejleszteni képes tényezőket – vagyis az európai uniós forrásokat, a multik beruházásait, meg a hazai családi, vagy nem családi, de magántulajdonú vállalkozások hozzájárulását – maximálisan ki tudjuk használni, kell, hogy ez az előbb említett három dolog összekötődjön. Itt vannak például a multik és a kormány között kötött stratégiai megállapodások.
Tudomásom szerint egyikben sincs benne (legalábbis számszerűsíthető és szankcionálható elvárásként) , hogy neki meghatározott arányban magyar tulajdonú családi, vagy akár nem családi céget kellene alkalmazniuk beszállítóként.
Miért nincs benne? Miért nincs ez előírva azokhoz az iszonyatos támogatási összegekhez? Ismerek olyan magyar családi vállalatot, ahol az alapítót nagyon rosszul érinti, hogy telekszomszédként egy nagy autóipari cég van mellette, akinek be tudna szállítani minőségi termékeket, a multi mégis több ezer kilométerről hozza oda a milliméterre azonos alkatrészeket a gyártáshoz.
A CSVK azért jött létre, hogy a német mintát adaptáljuk. Ebben, a kicsik és nagyok együttműködésében mi a német minta?
Igen, ez Németországban másképp van. A családi vállalat ott annyira pozitív és összetartó fogalom, hogy sokkal több nagyobb vállalat van, ezek alkotják a német nemgazdaság gerincét, az úgynevezett Mittelstandot. Ez a legnagyobb innovációs erő és munkáltató – százas nagyságrendben vannak globális cégek milliárd eurós forgalommal. Nálunk néhány van: 400 milliárd forint árbevétel fölött három vagy négy céget, ha találunk. Van egy kulturális szakadék is, nehéz azt mondani, hogy „kedves óriások, legyetek szívesek felkarolni, együttérezni, együtt szerveződni a kisebbekkel”. Ez nem annyira működik.
Tehát azt mondja, hogy a rendszerváltás óta már eltelt annyi idő, 36 év, hogy jobban kinőhették volna magukat a magyar családi cégek.
Igen, mert ha megnézzük a piaci alapon működő, jellemzően már többgenerációs cégeket, többnek kéne lenni belőlük, és a meglévőknek is nagyobbra kellett volna nőniük. A magyarországi családi vállalati szektor döntően mikro- és kisvállalkozásokból áll. Ha hozzájuk vesszük a családi közép- és nagyvállalatokat, még most, a rendszerváltást követő negyedik évtized közepére sem érik el azt a szintet, hogy a nemzetgazdaság gerince legyenek.
Mi ennek az oka?
