Hiába vezet tervezőirodát, Csaba integrátorként gondol magára, aki mérnököket, kreatív szakembereket és informatikusokat terel egy irányba. Cége, a Buildext, az építőipar digitalizációjában érdekelt, VR-szemüvegeket és 3D-s modelleket használnak a tervezés idején, de a digitalizáció már a kivitelezésbe is megérkezett.
Mintha egy hangstúdióba léptem volna be. A falon gitárok, a dolgozóasztal mellett óriási elektromos zongora, az asztal szélén keverő és rengeteg kábel. Livják Csaba, a Buildext Kft. alapítója és most már egyedüli tulajdonosa hobbiként zenél, zongorázik, valamennyire hegedül és tangóharmonikázik is.
„Ha ideges vagyok, a billentyű felé fordulok.
A zenében és az építészetben is meg tudom élni a flow élmény, az ablakon kibámulva csak hallgatom, amit játszom.”
Zenekara is volt, az első egyetemi szakán még inkább bulizott, mint tanult. A falon lógó festmények közül az egyiket ő festette, bár nem profi festő, tehetsége van hozzá. „Az egyetemen azt mondták, hogy az építőmérnökök nem tudnak kézzel rajzolni. Pár év múlva rájöttem, hogy azért valamennyire tudok.” Ugyan azt mondja magáról, nem örökmozgó, de a több végzettség, sok hobbi, a folyamatos ötletelés ezt sugallja róla. Az interjú alatt is többször felállt, úgy beszélt tovább, de jelezte, hogy fáradt: az interjú előtti este kisebb ünneplés volt az irodában.
30 félév a felsőoktatásban
Papíron tervezőirodája van, de ő inkább mérnököket, kreatívokat és fejlesztőket összefogó integrátorcégnek hívja a Buildext Kft.-t. A társaság tavalyra már egymilliárdos árbevételt ért meg, idén úgy tűnik, meglesz a szokásos 30-50 százalékos növekedés. Pedig a pályája nem úgy indult, hogy egyszer ideáig eljutna.
Csaba sárospataki gazdálkodó családba született, gyerekkorában traktorokat szerelt, úgy képzelték, a család körül fog majd dolgozni.
„Azzal a mentalitással neveltek, hogy nincs lehetetlen, édesapám egyszer Drezdából 25-tel vezetett haza egy kombájnt.”
Gödöllőre jelentkezett egyetemre, és ugyan inkább töltötte az éveket folyamatos bulizással, mint tanulással, azért egy gépészmérnöki diplomával a zsebében tért haza, hogy egy akkor még kisebb, sárospataki épületkivitelező cégnél helyezkedjen el. „Megterveztem életem első acélszerkezetét, amit a helyszínen senki sem tudott összeállítani, mert nem volt feljelölve. Kiküldtek a helyszínre, onnantól kezdve építésvezető is lettem.”
Munka közben iratkozott be az építőmérnöki karra is, ingázott Budapest és Sárospatak közt, és amikor munkáltatója jelezte, hogy az iskolát háttérbe kellene szorítania, inkább egyéni vállalkozóként dolgozott tovább, hogy el tudja végezni az egyetemet. Majd egy rövidebb, az azóta megszűnt Európa-Stúdiónál töltött, hároméves kitérő után 2009 elején alapította meg Livják Design Studio Kft. nevű cégét.
A tanulással azóta sem állt le, bevallása szerint 30 félévet töltött a felsőoktatásban, a gépész- és építőmérnökség után az építész BSC és master képzéseket is végzett. Dinamikája a folyamatos ötletelésen, és azon is látszik, hogy az elmúlt 5 évben 3 irodát nőtt ki a Buildext, egyet még az előtt, hogy beköltözhettek volna. „Olyan tempóban haladok, hogy ha elém áll egy alkalmazott, sokszor nem tudok lelassulni hozzá.”
De állítólag, ha felidegesítik, legalább nem reagál azonnal, igyekszik aludni rá egyet.
Mivel az cégét konkrétan a 2008-as pénzügyi válság idején alapította, elég nehezen indult be a bolt. Egy üzlettársát, András Lászlót bevéve 2010-ben N-Gon Studio Kft.-vé alakult a cég, majd a következő években kisebb megbízásokból, ahogy Csaba meséli, végigszenvedték a válságot.
A nagy áttörés 2015-ben jött, a Continental AG, a német autóipari konszern magyar leányának veszprémi gyárának tervezése. A sztorit Hortobágyi Csaba, a Continental akkori minőségirányítási, és gyártástámogatási rendszerekért felelős vezetője mesélte el. „Egy 3-szor 1500 négyzetméteres fejlesztési épületre kértünk ajánlatot.
Négy ajánlat érkezett, amelyből három egy árkategóriába tartozott, az egyik viszont nagyságrendekkel többe került. Látni akartam ezt a negyediket.”
Csaba bement a menedzsmenttel tárgyalni, és közölte, hogy a Continental által kért koncepció úgy, ahogy van, hibás, neki teljesen más koncepciója van. Alapjaiban forgatta fel az egészet, egészen más terveket készített, mint amit a cég eredetileg kért.
Hortobágyi Csaba szerint az új terv valóban jóval drágább volt, de a kivitelezésen visszajött a különbözet, miközben az épület olyan funkciókat kapott, mint amilyen a korábbi tervekben nem szerepeltek. „Szenzációs volt, a vállalat azóta is használja azokat a terveket, amiket Csaba készített. A kantin különösen jól sikerült, azóta ez szolgál mintául az összes hazai Continental-gyárban.
Az apróságok a színek, az akkor még ritka önkiszolgáló egységek, a bárszékek és televíziók olyan hangulatot csináltak, ami a munkavállalókat is megérintette.”
Mint a Google Documents az építőiparban
A következő óriásprojekt a Synlab, az ország legnagyobb magán-labordiagnosztikai cégének budapesti telephelye volt, a laborban mi is jártunk, amikor a cég sportdiagnosztikai üzletágáról írtunk.
Ez volt Csabáék első BIM (Building Information Modeling), azaz épületinformációs modellezésre épülő projektje, ami a céget a mai napig meghatározza. Miután látta, hogy BIM-ben mennyire hatékonyabb a munka, mennyire egyszerűbb a különböző szintű tervek összeillesztése után nyilvánvalóvá váló építészeti ütközések vizsgálata és kiküszöbölése, az egész céget átállította BIM-re. Az átállás gyors volt, a legtöbb munkatársától meg kellett válnia, állítása szerint nem tudták vagy nem akarták megugrani az átállást.
A BIM egy tervezési módszertan, amelyben az épületek tervezési és építési folyamatait egy digitális, 3D-s modell segítségével szimulálják és optimalizálják. A hagyományos építőipari tervezés szerint a szakágak (statika, elektronika, gépészet stb.) mind külön tervet csináltak, majd a tervek összeillesztésekor, gyakran a helyszínen derültek ki az ütközések.
A BIM-ban minden tervező és szakember egy egységes, mindenki által látható és változtatható, 3D-s modellben látja az épületet, mindenki egyből látja a lehetséges ütközéseket.
Nagyon leegyszerűsítve kicsit olyan, mint a Google Documents építőipari megfelelője.
A módszertan komoly szakmai tudást és hardveres támogatást igényel, Csabáék Ausztráliából rendeltek szervert, ami képes volt kezelni a bonyolult 3D modellt és az óriási adatállományt. Ugyanakkor a BIM egyre elterjedtebb, megrendelői oldalról is megjelent az igény a drágább, de hatékonyabb tervezésre, az állami közbeszerzések egyre nagyobb része is előírja a BIM-módszertan szerinti tervezést, több nagy tervezőirodával beszéltünk, mind használják a BIM-módszertant.
Pólus Károly, az Archikon vezére szerint kevés munkájuk van, ami nem BIM-ben készül, szerinte a nagyobb projekteknél már elvárás a workflow használata, Bánáti Béla, a Bánáti + Hartvig Építész Iroda társalapítója úgy mondja: a BIM nagy költségigényű, de egy nagy fokú körültekintésre lehetőséget adó tervezési módszertan.
Csaba végtelenül hisz a digitalizációban, hosszan mesél róla, hogyan alakítja át az építőipart a 3D-modellezés és a kiterjesztett valóság használata. Olyannyira benne van, hogy cégét 2019-ben Buildext-re nevezte át, ami az extended building industry-ból, azaz a kiterjesztett építőiparból alkotott szó. És ahelyett, hogy hosszan leírnám a műszavakat, inkább itt a példa, amin én is átéltem Csaba irodájában.
Robotkutya az irodában
Nemrég az irodájukban járt a Boston Dynamycs elhíresült, utópisztikus robotkutyája, amely önjáróan beszkennelte a budapesti irodát, majd ez alapján felépítették az iroda gépészeti és elektromos hálózatának a modelljét.
Ezután Csaba rám adott egy elég nagy Hololens 2 VR-szemüveget, amilyenből még csak pár van az országban, majd miközben bejártam az irodát, láttam a falban a csöveket, vezetékeket, miközben egy sokszínű, digitális kolibri repkedett körülöttem. Ez utóbbi csak a poén kedvéért.
Kiterjesztett valóságként láttam a terveket és azt, hogy a kivitelezés hogyan alakult a tervekhez képest, a modellben azonnal meg tudtam jelölni, ha valami nem oda került, ahová tervezték. És mindez a kivitelezésnél óriásit segít: akár szemüvegekkel, akár táblagéppel vagy telefonnal, egy betanított munkás rajzok, papír alapú tervek nélkül is látja, hova kell a téglát raknia, ahogy a lenti videó is mutatja.
Majd Csaba beöltötte nekem a szemüvegen egy épület 3D-s modelljét, amit tetszés szerint tudtam magam előtt formálni úgy, hogyha egy szakember vagy megrendelő akár a világ másik részén felvesz egy hasonló szemüveget, valósidőben, együtt tudnak dolgozni a modellen.
Mindez persze egy enyhén szakmaitlan, élményszerű leírása egy ritka bonyolult, nagy számítási kapacitást és komoly IT-támogatást igénylő tervezési folyamatnak.
Csaba érezhető elragadtatással, hosszan beszél arról, hogyan alakítja át az építőipart a digitalizáció, úgy mondja: nem is hajlandó már a hagyományos, manuális workflow-ban dolgozni.
„Léteznek olyan generatív design szoftverek, amelyek a megadott inputok alapján algoritmikusan generálnak másodpercenként több épületet ugyanarra a térképre. Amin korábban hónapokig dolgoztam, ma egy algoritmus másodpercek alatt elvégzi. Akkor miért csináljuk úgy, mint régen?”
Állítja: cége nem tervezőiroda, hanem egy integrátorcég, amely mérnököket, kreatív szakembereket és informatikusokat terel egy irányba. A cégnek alig 50 munkavállalója van, de Csaba szerint a digitális módszereknek köszönhetően az alvállalkozókkal és partnerekkel együtt közel 200 embert mozgat a különböző projekteken.
„Nem is építész vagyok, hanem olyan cégvezető, aki projekteket technológiákat és szakemberek tudását gyúrja össze. Ezért nem szoktam társasjátékokkal játszani, a munkám nap mint nap egy nagy társasjáték.”
