Chile-Bolívia-Argentína hármas határai mentén található a világ ismert lítium tartalékainak 60 százaléka. De vajon mire elég ez ennek a három országnak?
A történelem során korszakos modernizációs forradalmak zajlottak az ipari szinten meghatározó nyersanyagok tulajdonlásából, hasznosításából. Új gazdaságok, országok és birodalmak jelentkeztek a hatalomért… Akár egy rossz magyar történelemtankönyv sorai is kezdődhetnének így.
Pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy Anglia világhatalommá válását és ipari forradalmát a szén, Németország felemelkedését a vas és acél, a közel-keleti térség legújabb gazdagodását pedig a kőolaj és földgáz segítették. A geográfusok mindegyik köré tudnak egy-egy nyersanyag lelőhely-háromszöget szerkeszteni. És van egy másik fém, az arany, amelynek birtoklásai az emberiség kezdete óta gyorsítósávot biztosított a hatalommá válás és gazdagodás útján. Legyenek ezek az egyiptomiak, inkák, spanyolok, történjen ez Eldorádóban, Kaliforniában, Alaszkában. Sőt, a délkelet-ázsiai kistigrisek nyolcvanas évekbeli szárnyalása is kitermelt egyfajta aranyháromszöget: ez a Burma-Laosz és Thaiföld közös határai környékén lévő, a világ akkori ópium termesztésének, csempészetének 80 százalékát adó terület.
