Az amerikai Heritage Auctions február 27-én bocsátja árverésre a Play Station nevű játékkonzol-prototípust, aminek sokáig a létezéséről sem tudott senki – írja a Kotaku. Ez az egyetlen ilyen konzol, amiről tudunk, öt év alatt senki sem állt elő másik példánnyal.
Ha ismerős a gép neve, az nem a véletlen műve: a Sony által 1994 decemberében, azaz idén negyedszázada kiadott első Playstation játékkonzol fejlesztése eredetileg a Nintendóval közösen kezdődött, a japán játékóriás ugyanis egy CD-ROM-mal felszerelt Super Nintendót szeretett volna piacra dobni.
Nem jött össze
A projekt a legenda szerint 1991 környékén fuccsolt be, mikor is a Nintendo inkább a Philipsszel kötött egy CD-s alkut, összebalhézva így a Sonyval. Bár a hivatalosan Super Discként emlegetett konzol így nem jelenhetett meg, a Sony már annyira sok erőforrást invesztált bele, hogy a vezető mérnök Kutaragi Ken végül saját csapattal fejezhette be a gépet, ami így a Sony első játékkonzolja lett. A többi mondhatni történelem: a Playstation óriási siker lett, a márka máig meghatározó a videojáték-iparágban, jövőre érkezik az ötödik generációja. A Nintendo ezzel szemben elvetette a CD-ROM meghajtó ötletét, a Playstation konkurenseként kiadott Nintendo 64 végül cartridge-eket (saját nyomtatott áramkörrel felszerelt műanyag adattárakat) fogadott.
Fotó: Paquitogio // Wikipedia Commons
A két japán vállalat közötti együttműködés régóta ismert, arról azonban sokáig megoszlottak a vélemények, hogy mennyire jártak elöl a munkálatok, mikor a Nintendo a hátrálás mellett döntött. Egészen 2015-ig az volt az elfogadott gondolat, hogy gyártásra kész prototípus nem készült a gépből, vagy ha mégis, akkor az nem maradt fent. Aztán 2009-ben egy gyanútlan amerikai férfi, Terry Diebold felvásárolta a Sony egy volt igazgatójának gyűjteményét, benne egy furcsa konzollal, amiről 2015-ben szerzett tudomást a világ: Terry fia ekkor talált rá a gépre a család házának padlásán, és mutatta be a Play Stationt az internetes publikumnak.
Nem is működött
Az elmúlt közel fél évtized arról szólt a Dieblod-család számára, hogy mindenféle nemzetközi játékkiállításokra cipelték a konzolt, ami egyébként mérnöki szempontból is felvetett pár kérdést: szakértői vizsgálatok szerint a Super Nintendo hardvere nem sok lehetőséget nyújtana arra, hogy a CD-ROM-ban rejlő lehetőségeket kiaknázzák a fejlesztők. A prototípus lemezmeghajtója egyébként sokáig nem működött, 2017-ben sikerült csak megjavítani. Persze most is csak emulált programok mennek rajta, hisz CD-s Super Nintendo játékot sosem adtak ki.
„A cég, aminek dolgoztam, az Advabta Corporation, egy bankcég, csődbe ment” – mesélte 2015-ben Terry az Engadgetnek, hogyan került hozzá a gép.
„Amikor ezt bejelentették, kipucoltuk az épületeket. Ilyenkor fotózol, nyilvántartásba veszel, és aztán lesz egy internetes aukció. Aztán én is odakeveredtem az egyik árverésre, mert volt ott pár cucc, amit meg akartam venni. Szóval tudtam, hogy mik vannak az egyes csomagokban. És mikor mondták a számot, ami érdekelt, feltartottam a táblám és meg is nyertem. Akarod hallani a röhejes árat? 75 dollár.”
Bár Dieboldék bíztak benne, hogy a gép előbb-utóbb pénzt hoz nekik, Terry a Kotakunak azt írta e-mailben: minden vasukat felemésztette, hogy a konzolt kiállításról kiállításra cipelték, így ideje eladni, hogy végre hozzon is valamit a konyhára. „Nem veszíthetek több pénzt” – fogalmazott Terry. „Rengeteg munkát tettem ebbe a sok utazással, és semmit sem kaptunk érte. Minden utunk a mi zsebünkből veszi ki az aprót.”
Senki sem tudja az árát
Így került képbe a Heritage Auctions. A cég magát szerényen „a világ legnagyobb gyűjtemény-elárverezője” címmel illeti, és bár ezt nehéz ellenőrizni, tény, hogy videojátékokat illetően komoly sikereik voltak – annak ellenére is, hogy csak januárban kezdtek foglalkozni ezzel a területtel.
Az első The Legend of Zelda és a Bubble Bobble című játékok fóliás példányai egyenként közel húszezer dollárért keltek el az aukciósházban. Legnagyobb dobásuk egy első kiadású Mega Man volt, ami 75 ezer dollárért kelt el. A Heritage pedigréjén túl voltak nagyobb fogások is, februárban a Super Mario Bros fóliás, tokos kiadása több mint százezer dollár fejében került egy gyűjtőhöz, egy amerikai fogorvos pedig októberben költött több mint egymillió dollárt negyven ritka játékra.
„Ez a kereslet és kínálat klasszikus esete” – mondta a The Washington Postnak Valerie McLeckie, a Heritage videojátékokért felelős igazgatója. „A kereslet erősödik, egyre több és több embert érdekel a dolog, ezeket a játékokat pedig nem könnyű fellelni ilyen állapotban. Ez a piac növekedésének jelenlegi hajtóereje. Az emberek pedig szívesen versengenek.”
Egymillió dolláros konzol?
A Play Stationnek még nincs kikiáltási ára, Terryék azonban bizakodók.
„Visszautasítottunk egy 1,2 millió dolláros norvégiai ajánlatot.”
Ez alapján feltételezhető, hogy a Diebold-család több pénzt vár a géptől, a bevételt fele-fele arányban osztják el, és részben tartozásaik kifizetésére tervezik felhasználni.
„Biztosan elkel majd, és a piac fogja meghatározni az árát” – mondta a Kotakunak McLeckie. „Ennek a tárgynak az esetében senki sem tudja megmondani, mennyiért, mert ilyen még sosem került nyilvános aukcióra.”
Kép: Mats Lindh (Flickr/CC BY 2.0)
