Pistyur Veronika az Oktogon Ventures befektetőcég partnere, de régóta aktív a civil életben a Bridge Budapest vezérigazgatójaként és a House of Giving kezdeményezés elindítójaként. A politikától távol tartotta magát, de azt mondja, van egyetlen szerep, amire lehet, hogy igent mondana. Interjú arról, hogy milyen köztársasági elnökre lenne szükségünk, miért bukhat el a legkiválóbb jelölt is, és hogy mit tanít nekünk ez az egész folyamat.
Forbes.hu: Szeretnél előrébb lépni a Forbes legbefolyásosabb magyar nők listáján?
Pistyur Veronika: Ez soha nem volt motiváció, minthogy az sem, hogy rákerüljek, de mindig nagyon megtisztelő és jó érzés.
L. Ritók Nóra dobta be a nevedet, mint köztársasági elnök-jelölt. Felhívott előtte? Egyáltalán téged ez a gondolat foglalkoztatott?
Beszélgettünk róla röviden. Nagyon régóta ismerjük egymást, elég hasonlóan gondolkodunk a világról és az értékeink, a megéléseink is nagyon hasonlóak, főleg, ha a civil létet vesszük figyelembe és annak a stigmatizáltságát az elmúlt években. Megtisztelő, hogy pont ő gondolt rám.
Nagyon sokféle profil versenyzik egymással. Rengeteg mindent várunk el ettől a szereptől: egyszerre makulátlanságot, kollektív bölcsességet, megfontoltságot, nemzetközi ismertséget, olyan teljesítményt, ami megkérdőjelezhetetlen mindenki számára, és még ismert is.
Ha nagyon őszinték akarunk lenni, akkor valójában mindez egyszerre nyilvánvalóan senkiben nincs meg, egy emberről beszélünk továbbra is, nem pedig egy makulátlan hősről.
Ebbe a karakterbe mindenki projektálja a maga reményét, szorongását, dilemmáját, a maga viszonyát a hatalomhoz, hogy mit vár el tőle, mit gondol róla – most ezek versenyeznek egymással. Valakinél megjelenik, hogy abban gondolkodik, hogy a hatalom valójában a hatalommal való visszaélésnek a szinonimája, ezért mindenképpen egy nagyon keménykezű, jogász szereplőre van szükség.
Azt jól láttuk az elmúlt években, hogy a diploma önmagában nem jogosít fel semmire, a jogtechnika pedig önmagában nem old meg dolgokat, az értékalapúság sokkal inkább.
Nyilván mindaz, amit én az elmúlt 20 évben képviseltem, amit a vezetésről gondolok, az nagyon sok szempontból vezethet egy olyan típusú profilba, ahol a hídépítésnek, a következetességnek van szerepe és jelentősége, ahol annak van szerepe, hogy eltérő vezetési karakterek léteznek, és az, hogy azért, mert valaki egy kedves vezető, attól még lehet, hogy tud nemet is mondani.
Erről szól még a beszélgetés
- Kik gondolják, hogy maga a hatalom tényleg egyenlő a hatalommal való visszaéléssel?
- Mindenképp jogász kell államfőnek? A régiós példák azt mutatják, hogy nem feltétlenül
- A Polgár Judit-ügy tanulsága és egy bátor ötlet
- Indulat és cinizmus a jelölési folyamatban
- A legtöbb, amit a köztársasági-elnök castinggal az ország nyerhet
- Magyar Péter legjobb beszéde
