Horváth Béla a magyar biztosítási piac elmúlt évtizedeinek – ahogy ő maga, mint volt kosaras fogalmaz – MVP-je, azaz legértékesebb „játékosa”. Ugyan nem a szerénységéről híres, de kétségtelen, állításában sok igazság van. Egyébként hét évnyi csönd után a közelmúltban újból hallatott magáról. A sokakat megosztó üzletember könyve most jelent meg – miért is érdekes Horváth Béla? Erről ír Szekeres Tamás, a kötet szerkesztője.
Volt
szerencsém az elmúlt másfél évben jó néhány emberrel beszélni, akik – családtagok,
ismerősök, szakmabéliek – valamennyien jó ismerői Horváth Bélának. Nyugodtan
mondhatom: nem egységes a megítélése. Sokan elképesztően tisztelik, mások teli
torokból szidják, mi több, a legtöbbükben az imádat-utálat egyszerre van jelen.
Egy biztos: senkit nem hagy hidegen.
A magyar biztosítási piac „nagy örege” – lehet, ezt minősítést ő kikérné magának – 2013-ban lépett le a színről, amikor le kellett mondania az általa indított CIG Pannónia igazgatóságának elnöki posztjáról. Mondhatni, kvázi nyugdíjba helyezte magát, sörfőzdébe, műgyűjtésbe és Pozsonyi úti bisztróba ölte energiáját. Most azonban néhány hete újból hallatott magáról, egyrészt megjelent önéletrajzi könyve, másrészt az utolsó biztosítós munkahelyén bekövetkezett változások miatt ismét aktivizálta magát.
