Print

Az életet kicsikarni az élettől

Bánlaki D. Stella
2021. május 31. 19 perc olvasás

Milyen eredmények láthatók ma Magyarországon a terméketlenség, a mesterséges megtermékenyítések és azok sikeressége kapcsán? Hogy állunk most?
K. L. G.: Nagy átlagban a mesterséges megtermékenyítés sikerrátája a fejlett európai országokban harminc százalék körül van, és ez így van Magyarországon is. A fertilitás javítása érdekében új diagnosztikai, terápiás, műtéti eljárásokat szeretnénk megcélozni a jövőben. Ez nem egy lemaradó Magyarország felzárkóztató programja, ezzel kiállhatnánk akár a német vagy a francia társadalom elé is. Az itthoni fejlesztésekkel a hagyományos eszközökkel eddig el nem ért változásokat akarjuk kicsikarni az élettől, és azt kicsit jobbá tenni.

B. J.: Az egyes intézetekre rendszeres, kötelező adatszolgáltatás vonatkozik, de az adatgazdák látják, hogy eredményeiket nem ugyanolyan szempontok alapján állítják össze a különböző laboratóriumok, ezeket ezért validálni kell, hogy használhatók legyenek. Az adatok tehát tájékozódásra jók, de következtetések levonására nem. Abban bízunk, hogy egy most összeállítandó, új adatszolgáltatási rendszer ezeket a problémákat ki fogja szűrni.

Dr. Kovács L. Gábor

Hol zajlanak releváns kutatások ma ezzel kapcsolatban, és mennyire tudunk ezekkel kapcsolódni a nemzetközi keringésbe?
K. L. G.: Tavaly létrejött a Humán Reprodukciós Nemzeti Laboratórium (A tavaly az állam által 2,5 milliárd forintos támogatással létrehozott Humán Reprodukciós Nemzeti Laboratórium azzal számol, hogy 300 ezer hiányzó gyermeken segíthet, ha a már zajló kutatásokat összefogja, és azok további fázisokba tudnak lépni.), de mi nem tegnap kezdtünk a munkát. A reprodukciókutatásnak Pécsett legalább hat évtizedes múltja van, és Bódis professzor úrral mi legalább ötven éve ismerjük egymást.

Minden százaléknyi javulás százezrekben mérhető új életet jelentene Európában.

Ennek az új ernyőszervezetnek a célja olyan innovatív eljárások, értékelések, módszerek előállítása, amelyeket eddig az orvostudomány nem, vagy kevésbé alkalmazott, és hogy ezt a fertilitási százalékot, amely Magyarországon is rossz, megpróbáljuk javítani. Minden százaléknyi javulás európai szinten százezrekben mérhető új életet jelentene.
A csapat alatt egy legalább százfős kutatógárdáról beszélünk, öt-hat klinikáról, öt-hat elméleti intézetről, és sok minden másról is. Húsz partnerünk van az országban, vannak partnereink Ausztriában, Németországban, Romániában, és próbáljuk ezt a témát sok síkról megközelíteni.

A nemzetközi kollaboráció ugyanakkor egyetemfüggő. Ha be akarunk kapcsolódni egy kutatásba, azzal mások évtizedeken át tartó munkáját kérjük, vagy egy egész csapat munkáját, vagy hatalmas befektetett összegeket. A legtöbb kollaboráció ismeretségre épül. A Nemzeti Labor egyik kívánsága, hogy minél inkább bekapcsolódjunk az európai fő áramlatba, tehát keresnünk kell a partnereket.

Miért ilyen nagy a sikertelenség aránya az embrióbeültetéseknél? Egyáltalán miért tűnik egyre nagyobb problémának a természetes teherbe esés?
K. L. G.: A sikerarány rettenetesen erősen függ az édesanya életkorától. Ahogy az édesanya elhagyja a 25. életévét, termékenysége csökkenni kezd, 35 év fölött már erőteljesen. 40 év fölött már igazi ritkaságszámba megy, ha akár természetes, akár mesterséges úton az édesanyától olyan petesejtet lehet nyerni, ami életnek adhat alapot.

Az egész világon ma az dívik, hogy az ember előbb kitanulja a szakmáját, aztán elhelyezkedik, karriert épít, és utána felkiált, hogy de jó lenne egy kisgyerek. Ilyenkor már 35 éves. Ezt a világtendenciát kell az orvostudománynak mindenféle bűvészmutatvánnyal ellensúlyoznia.
Ha a jövőbe tekintünk, azzal a tendenciával, hogy a társadalmak fertilitási rátája elmarad a vártaktól, hosszú távon is számolni kell. E mögött biológiai, életmódbeli vagy szokásokra visszavezethető okok is állnak. Ha ezt ellensúlyozni akarjuk, akkor tényleg el kell mennünk az összes olyan eljárásért, amit az orvostudomány be tud vetni.

Tényleg infertilitáshoz vezethetnek olyan banálisnak tűnő dolgok, mint hogy egy férfi folyton szűk farmernadrágot hord?
B. J.: A farmert vagy foglalkozás tekintetében a tehergépkocsi-vezetést szokták emlegetni, mert ezek kedvezőtlen mikrokörnyezetet teremtenek a spermiumtermeléshez a vibráció és a megemelkedett hőmérséklet miatt. Ezeket korábban egyértelműen kimutatták. Az, hogy az életmód-e az oka a terméketlenségnek, nem mindig egyértelmű, de egyes esetekben nagyon könnyen észrevehető. Például a láncdohányosokat elárulja a leheletük. A pácienseket mindig kikérdezzük.

A meddő pároknál a probléma negyven százalékban a férfinál, negyven százalékban a nőnél jelentkezik, húsz százalékban mindkét felet érinti. A férfiaknál az ok lehet szervi, például fejlődési rendellenesség vagy gyulladás utáni állapot, lehet hormonális, és lehet genetikai ok is. A nőknél szélesebb a spektrum, mert a szervi, hormonális és genetikai okok mellett immunológiai problémák is felléphetnek. Speciális női megbetegedés az endometriózis, ami több oldalról is érintetté tehet egy beteget.

Dr. Bódis József
> Az Innovációs és Technológiai Minisztérium felsőoktatásért, innovációért és szakképzésért felelős államtitkára.
> Igazgató a Pécsi Tudományegyetem szülészeti és nőgyógyászati klinikáján.
> A humán reprodukció kutatócsoport vezetője.
> A Magyar Nőorvos Társaság, valamint a Magyar Asszisztált Reprodukciós Társaság elnöke.

Dr. Kovács L. Gábor
> Neuroendokrinológus, a metabolikus megbetegedések és a laboratóriumi diagnosztika módszereinek fejlesztése területén elért eredményeiért, újításaiért Széchenyi-díjjal is kitüntették.
> A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Felügyelő Testületének elnöke és az Orvosi Tudományok osztályának elnökhelyettese.
> Az Egészségügyi Tudományos Tanács Humán Reprodukciós Bizottságának elnökhelyettese.



1988-ban született az első magyar lombikbébi. Mennyit változott ez a technológia – és az eredményessége – azóta?
B. J.: Nagyon nagy változások vannak a technológiában. Például az elején még kérdéses volt, hogy egyáltalán petesejthez tudunk-e jutni, ezért nagyon markáns hormonkezelést kapott a páciens. Aki jól reagált, annál nagyon sok petesejt lett a végeredmény. Aztán rá kellett jönni, hogy ezek a petesejtek biológiai érték, megtermékenyíthetőség tekintetében nem ugyanolyan értékűek, mint a természetes ciklusban születők, vagy mint ha visszafogott stimulációval jutnánk néhány petesejthez. Tehát már nem akarunk sok petesejtet, a páciensek részéről pedig egyre inkább az a törekvés, hogy még ha több embrió is keletkezik az eljárás során, akkor is csak egy vagy néhány embriót tegyünk az anyaméhbe. Ez pozitív dolog, az orvostudománynak nem lehet célja a túl gyakori ikerterhesség, hiszen óhatatlanul többletrizikóval jár.

Dr. Bódis József

Ezáltal viszont előjön az a problémakör, hogy ha több embrió van, melyiket tegyük vissza. Egyszerűen megfogalmazva: eddig a legszebbeket választottuk, amelyek jól mutattak, szabályosak voltak a mikroszkópos képen. De a mi munkánk eredményeként találtunk olyan egyéb paramétereket, amelyek a kiválasztást segítik.

K. L. G.: Az a baj, hogy az embriók egy része kiváló állapotban kerül vissza az édesanyába, de ott egy idő után abortálódik, meghal. Óriási eredmény lenne, ha ennek valószínűségét az egyes embrióknál már a beültetés előtt meg tudnánk becsülni. Ez ráadásul versenyfutás az idővel, mert aznap, amikor a szülész azt mondja, hogy elérkezett a beültetés ideje, akkor nekünk a rendelkezésünkre álló, mondjuk öt-hat embriókból meg kell tudnunk mondani, hogy melyiket érdemes kiválasztani.

A fejlett világ nagyobb részén az ilyen kutatásokat a legnagyobb etikai körültekintéssel kell elvégezni. Vannak nálunk sokkal szabadabb országok, például Kína, Anglia vagy Olaszország, de mi – helyes etikai normák miatt – hozzá sem érhetünk az embrióhoz – nemhogy nem manipulálhatjuk. Ezért az elmúlt évtizedben kutatásaink nagy része az embrió tenyésztőfolyadékának elemzéséből állt. Ezt a folyadékot az embrió visszaültetése után a szülészek eldobják, semmire sem használható. Erre kértünk engedélyt, hogy vizsgálhassuk. Ebből próbálunk arra következtetni, hogy melyik embrió hogyan érezte magát, mennyire tud majd életképes lenni.

Nem állunk rosszul ezen a téren, a cél most az, hogy ebből egy chiptechnológiai fejlesztést hajtsunk végre, és egy könnyen használható eszközt adjunk a szülészek kezébe, ami a hagyományos eljárással ötvözve nagyobb biztonsággal tudja megbecsülni, melyik emberiónak lehet nagyobb a megtapadási valószínűsége.

A spermagyilkos covid
A covidbetegségen átesett férfiak spermáját vizsgálva a kutatók arra jutottak, hogy még három hónappal a fertőzés után is rosszabb volt a spermiumok minősége a normálisnál. Ugyanakkor ez valószínűleg nem a Covid-19 specialitása, más vírusfertőzések után is hasonló lehet tapasztalható.

Eddigi tudásunk szerint a várandós vagy a közelmúltban szült nőkben a covidbetegség súlyosabban zajlik le, mint az azonos korú, nem állapotos nőknél. Körükben a szokásosnál gyakoribb a koraszülés is.


Vannak már a mindennapokban is használható eredményeik ebből a hat évtizedből?
K. L. G.: Öt-hat szabadalom fűződik a pécsi csapathoz. A legtöbb eredményünk az in vitro fertilizáció (IVF) (Az in vitro fertilizáció (IVF) folyamatában a petesejt megtermékenyülése egy erre a célra speciálisan gyártott edényben (in vitro) zajlik le. Az itthon csak lombikmódszernek nevezett eljárásból becslések szerint 1,5 milliót hajtanak végre világszerte évente, és ez 350 ezer gyermeket eredményez. Magyarországon a megszületett csecsemők másfél–két százaléka fogan így meg.) területén jött. De nézzük például a spontán abortusz genetikai összefüggéseit vagy az embriónak az anyaméh nyálkahártyájába történő beágyazódásának összefüggéseit. Sőt olyan innovatív irányba megyünk, ami az anyaméh- és petefészek-átültetésre tesz minket képessé itt Magyarországon, de kiterjesztettük a programot természetesen a férfifertilitás kutatására is.

Az embrióbeültetés utáni fázisban jelen tudásunk szerint min múlik, hogy az embrió megtapad-e?
K. L. G.: Amikor az anyaméhbe beültetik az embriót, óriási kérdés, hogy az embrió és az édesanya méhe hogyan kommunikálnak egymással, hogyan és főleg mikor történik a befogadás. A mesterséges megtermékenyítésnél nemcsak friss, hanem mélyfagyasztott állapotból kiolvasztott (Hiába gyűjti az emberiség a női ciklussal kapcsolatos tapasztalatokat évek óta, órára pontosan még ma sem tudjuk, mikor a legfogamzóképesebb egy nő – pedig a fagyasztott embrióval végzett megtermékenyítést akkor kell végrehajtani.) embriókat is bevihetünk, és lehet, hogy az anyának reggel nyolckor még nem befogadóképes a méhe, de ugyanaznap este már megfelelő állapotban van. Ezt szeretné a modern orvostudomány viszonylag egyszerű módszerekkel előre megbecsülni.

Vannak már jósló programok, amik próbálnak algoritmusaikkal konstellációkat mérni, hogy most fogadókész-e a test, néhány óra múlva lesz-e az, vagy ebben a ciklusban már egyáltalán nem. Ha az a kérdés, hogy milyen mikroRNS anyagok teszik alkalmassá az anyaméhet az embrió befogadására, akkor mai tudásunk szerint van háromszáz, ami elősegíti, és van háromszáz, ami gátolja. Ezek konstellációja adja a végeredményt. Erre keressük a gyakorlatban alkalmazható algoritmusokat. Sziszifuszi, óriási munka, de ha a legjobb időpontban ültetjük vissza az embriót, kisebb valószínűséggel fog abortálni.

A termékenységet csökkentő életmódbeli és környezeti tényezők
Túl magas életkor, egészségtelen táplálkozás, túl magas vagy túl alacsony testsúly, dohányzás, drog- vagy gyógyszerhasználat, túlzott alkohol- és kávéfogyasztás, fizikai vagy mentális stressz (a túlzásba vitt testedzés is idetartozik), légszennyezettség. Káros lehet, ha a termékenységben szerepet játszó szerveket túl meleg környezetben tartjuk, például a gyakori forró ülőfürdők, fűtött autósülések, szűk alsóneműk és farmerek. Szintén káros a kerékpározás és a folyamatos rázkódást okozó ülőmunka, például a teherautó- vagy traktorvezetés. Egyes kutatások szerint a nadrágzsebben hordott mobiltelefon is a férfiak termékenységét befolyásoló tényező lehet, de ez a téma még további vizsgálatokat igényel. Csökkentheti a termékenységet a mérgező vegyi anyagoknak vagy a sugárzásnak való kitettség. Egyes anyagok is csökkenthetik a termékenységet, például a feldolgozott élelmiszerek adalékanyagai, a vegyszerrel kezelt zöldségek és gyümölcsök, egyes élelmiszer-csomagolóanyagok, tisztítószerek, illatosítók, kozmetikumok – érdemes mindenből a lehető legtermészetesebbet keresni.



Használják a mesterséges intelligenciát, ahogy azt külföldi fejlesztések, kutatások esetében már halljuk?
K. L. G.: Igen, most kezdjük vizsgálni ezt a területet. A MI legkönnyebben felhasználható területe az, ahol valamiféle képalkotás vagy vizsgálat van. Ahogy már említettük, a szülész morfológia alapján is vizsgálja az embriókat. Közben akár sorozatfelvételeket is készít, hogy lássa a fejlődés dinamikáját. Ezek kapcsán gondoltunk öntanuló mechanizmusok kifejlesztésére, ez nemrég indult el.

B. J.: Pont ezen módszerek kifejlesztése során észlelt problémák után indítottunk el egy fokozott fényvédelmet célzó programot. Sem a petesejtnek, sem az embriónak nincs védekezőképessége a fény ellen. Az eljárás során zömmel sötét inkubátorban vannak az embriók, de bizonyos módszereknél muszáj őket fénynek kitenni, például a ICSI módszernél, amikor a petesejtbe a hímivarsejtet beviszik. Úgy láttuk, hogy a rövidebb hullámhosszú fény zavarhatja az embrió fejlődését, így kidolgoztuk a vizsgálatok vörös (nagy hullámhosszú) fénnyel is megvalósítható változatát. Módszerünk már négy éve rutin nálunk a laboratóriumban, és embriológiai módszerrel, illetve terhességekben is követhető eredményei vannak. Ezen a területen a szabadalmi bejegyzés is megtörtént az Egyesült Államokban.

A petefészek- és méhtranszplantációtól Magyarország mennyire áll ma távol?
B. J.: Itthon tervezgetés szintjén, állatkísérletekben már megjelent. A klinikai gyakorlatba még nem vezettük be, de azt gondolom, ezt a lehetőséget is meg kell teremteni Magyarországon. Svéd partnerkapcsolatunk építése pont erről szól – ha nem is napi rutin, ott ezt már el tudják végezni. Egyébként szervtranszplantáció frontján országunk nem áll rosszul, ezt a technikát is meg lehet tanulni, és olyan intézetekben, ahol transzplantációkat végeznek, ezt is végre lehet majd hajtani.

Egy világtendenciát kell az orvostudománynak mindenféle bűvészmutatvánnyal ellensúlyoznia.

Több oka is van, hogy muszáj lépnünk ebbe az irányba. Például az onkológiai kezelések ma már nemcsak arról kell, hogy szóljanak, hogy a beteg meggyógyuljon, hanem többek között arról is, hogy a kemoterápia után is meg tudja őrizni reprodukciós képességét. Vannak módszerek, amikkel ez már megtehető. A petefészek vagy egy részének eltávolítása, lefagyasztása, majd a gyógyulás utáni visszahelyezése terén a világ számos pontján jó eredményeket értek el. Ehhez Magyarországnak is fel kell zárkóznia, mert ez, bár technikailag nem egy egyszerű művelet, megtanulható, és ellentétben az idegen szervek beültetésével, immunológiai kockázata sincs, hiszen a saját szövetét kapja vissza az illető.

Ma 33 éves az első Magyarországon lombikprogrammal született gyermek, aki tartózkodik a nyilvánosságról, ahogy több ezer társának többsége is. Mit lehet tudni az így született gyermekekről?
K. L. G.: Egy kutatócsoportunk azzal foglalkozik, hogy a mesterséges eljárás által megszületett babák egészségügyi sorsa hosszú távon milyen lesz. Statisztikailag eltérnek-e öröklött vagy szerzett kórképek vonatkozásában? Egy gyermekgyógyász-munkacsoporttal szeretnénk ezt éveken át követni, mert szisztematikus nagy tanulmány erről még itthon nem készült.

Vannak bizonyos betegségek, ahol halmozódásra van jel, például csípőeltéréseknél vagy a húgycső rendellenességeinél. Azt biztosan nem lehet állítani, hogy ezeknek a gyereknek az életkilátásai rosszabbak lennének, mint a természetes módon fogantaké, de nagyon oda kell figyelni bizonyos betegségek korai felismerésére.

Mekkora és milyen más akadályt okoznak kutatásaikban és például az ilyen betegségek kiszűrésében a vonatkozó etikai szabályok?
K. L. G.: Nem lehet hozzányúlni az ivarsejtekhez, de a testi sejtek és bizonyos kórképek esetén a szabályozás intenzívebb beavatkozásokat is megenged. Ezen kívül vannak kollégáink, akik egereken biztonsággal el tudják végezni a mesterséges megtermékenyítést. Az egérembriókon nekünk is szabad manipulatív vizsgálatokat elvégezni, de tudjuk, hogy ezek nem azonosak a humán embrióval, és hogy egy csomó folyamat másként zajlik bennük. Kutatásainkhoz Magyarországon a modern humángenetika és geno­mika teljes eszköztára rendelkezésünkre áll.

B. J.: Az asszisztált reprodukciós szakma rendelkezik módszertannal, hogy megvizsgálja az embriót genetikailag, anyagcsere, életképesség szempontjából. Ez nem történik másként, mint hogy kivesznek egy sejtet az embrióból, és azon végzik el a vizsgálatot. Mi ezt nem tartjuk etikusnak, még akkor sem, ha a világ jelentős részén ez elfogadott eljárás. Legfeljebb diagnosztikára használjuk bizonyos, a családban halmozódó genetikai vizsgálatok elvégzésére. Ez a módszer Magyarországon is működik, de mi Pécsett a másik, rögösebb utat járjuk, mert azt gondoljuk, hogy az a negyven mikroliternyi tápoldat, ami az embrió körülveszi, tartalmaz minden olyan információt, amire szükség van. Ez nyilván nem egyszerű feladat, de voltak korlátok, amiket át tudtunk már törni.