Húsz év börtönt is kaphat Elizabeth Holmes, a Theranos alapítója a San José-i szövetségi bíróság döntése szerint – egykori bölcsője, a Szilícium-völgy sem hagyhatta szó nélkül az ítéletet, írja a The Wall Street Journal.
Elizabeth Holmes átverés-sztorija mára már minden, az üzleti világot egy picit is követő ember számára ismert: az új Steve Jobs-nak kikiáltott alapító 9 milliárd dolláros cégértéket hegedült össze egy aligha működő vérdiagnosztikai technológiára, miközben a Szilícium-völgy befektetőit is mesterien átjátszotta.
Egészen addig, amíg oknyomozó riporterek rá nem szálltak a Theranos technológiai hiányosságaira: többek között a The Wall Street Journal tényfeltáró cikksorozata hamar romba döntötte a vállalat reputációját.
Az átvert nagyágyúk, a Szilícium-völgy játékosai legszívesebben elfelejtenék, hogy Holmes és üzlettársai megtévesztő taktikáikkal csőbe húzhatták őket. Mielőtt azonban a felejtés útjára lépnének, tapsoltak egyet a szövetségi bíróság ítéletéhez, emlékeztetve (és győzködve?) az üzleti világ közönségét, hol vannak a határai a völgy híres fake-it-till-you-make-it kultúrájának.
Kettős ítélet, kettős megítélés
Holmest az egyik legnagyobb fehérgalléros bűncselekmény-perben ítélte el a San José-i szövetségi bíróság csalás miatt. Bűnös, mondták, de mégsem ilyen egyértelmű a kép: négy vádpontban adtak igazat a felperesnek, de további négy, a betegeket érintő csalással kapcsolatos vádpontot elutasított, háromban pedig nem született ítélet a szavazatok holtpontra jutása miatt.
Az ítélet kettőssége mellett a Holmes-per megítélése is kettős: két, egymással ellentétes diskurzus példázata az ügy.
Az egyik szerint a per tisztán mutatja, meddig lehet vak optimistaként hajkurászni a befektetőket, és mi az a határ, amikor már ez a vak optimizmus, a vízió átfordul hazugságba. „Az ambíció, a lendület, a víziók és az optimizmus mind hozzátartoznak a Szilícium-völgy szellemiségéhez. A nyílt hazudozás már nem. A csalás az csalás” – írta Twitterén a befektető Greg Gretsch az ítéletet követően.
A másik oldal a perre és az ítéletre a Szilícium-völgy túlkapásainak igazolásaként, egy figyelmeztető történetként tekint: a fogyasztók és a befektetők hatalmas kockázatnak vannak kitéve a völgyben.
Különösen igaz ez a startupvilág mostani érájában, ahol egy kikiáltott zseni megfelelő fékek és ellensúlyok nélkül vágtathat előre, alapítóként egyre nagyobb kontrollal felhatalmazva.
Ettől a narratívától – ahogy Holmestól is – azonban a befektető-nagyágyúk legszívesebben elhatárolódnának. Kívülállónak hívják a Theranos bukottját: a legnevesebb kockázati befektetőktől nem is kapott tőkét, nem volt a Szilícium-völgy belső köreinek tagja – a titkolózó hozzáállását pedig a legtöbb befektető nem tolerálná.
„Csábító az ügyet és az ítéletet a startupvilág és a kockázati tőke korrajzának tekinteni, de valójában a Holmes-per Elizabeth Holmes bűnösségéről vagy ártatlanságáról szól, semmi többről” – nyilatkozta Venky Ganesan, a Menlo Ventures partnere.
Egy volt befektetője is megszólalt
A 15 év alatt titkolózásból izgalmas biotech startup, majd a világ által ismert hatalmas zakózás útját bejáró Theranos eredménytelen technológiája miatt oszlott fel 2018-ban. 945 millió dolláros befektetési volument égetett el ez idő alatt, mindezt arra, hogy próbafogyasztóinak hamis HIV- és rákmegbetegedési diagnosztikákat állítson.
Bukásának hatása a következő generációkra szintén vitatott. Bryan Roberts, a Venrock kockázati tőkebefektető partnere szerint a még gyerekcipőben járó, vagy leendő startupokra zéró kihatással záródik a Holmes-per. „Minden alapító és minden befektető másként, okosabbként gondol saját magára. Látni fogják ezeket a problémákat” – nyilatkozta.
Volt befektetői is elhatárolódtak Holmestól, sokan már a hatalmas bukás előtt továbbáltak. Többen azonban folyamatosan, több körben pénzelték a Theranost 2006 és 2013 között, nagy részük azonban nem nyilatkozott az ítéletet követően. Kivéve Tim Drapert, a Draper Fisher Jurvetson alapítóját, aki – a Holmes család régi barátjaként – most is kiállt Elizabeth mellett.
„Még mindig hiszek abban, amit el akart érni. Ha ez a rosszmájú vizsgálódás minden, a világot jobb hellyé tenni akaró vállalkozóval megtörtént volna, akkor nem lenne autónk, okostelefonunk, antibiotikumunk, a világunk pedig silányabb lenne a hiányuk miatt” – mondta.
Szerinte az ítélet veszélyezteti a Holmeshoz hasonló vállalkozók kísérletezői képességét, azt, hogy addig iteráljanak egy terméken vagy szolgáltatáson, amíg az működni látszik.
A privát szféra árnyékában megbújva
Holmes azért is tarthatta életben nagyon sokáig a technológiai innováció látszatát, mert szándékosan olyan befektetőket keresett, akik kevesebb beszámolási kötelezettséget követeltek meg tőle. Gazdag családokat környékezett meg sikerrel, szemléletét pedig azzal indokolta, hogy ezek az emberek értik meg igazán, milyen fontos privát cégnek maradni,
ellenben a Szilícium-völgy kockázati tőkebefektetőivel, akik hagyományosan mind egy-egy IPO felé terelik a portfóliójukban szereplő startupokat.
Ennek ellenére az utóbbi helyzetben lévő startupok sem úszták meg a csalás vádját. Matthew Wansley, a Cardozo Law School jogi professzora szerint is megnövekedtek a problémák, ahogy a startupok egyre később lépnek a nyilvános piacra (ahol kötelező szinte mindenről beszámolniuk). A legnagyobb cégértékekkel rendelkező unikornisok is félrelépnek egy-egy esetben, amit még a befektető partnereik is tolerálhatnak, ha az a saját reputációjuk és az alapítóval megőrzendő jó kapcsolat érdekében áll.
„Számukra elhanyagolható a különbség egy botrányba fulladt és egy, a termékfejlesztésben vagy a piackeresésben elbukott startup vesztesége között” – nyilatkozta Wansley a The Wall Street Journalnak.
A Theranos-bukás közvetlen utórengéseiben azonban a befektetők óvatosabbak és idegesebbek lettek. A hasonló biotech startupok befektetési tárgyalásai elnyúltak, mivel a kockázati tőke magasabb elvárásokkal, kétkedve kötött Holmeséhoz hasonló megegyezéseket.
„De ez már a múlté, öt éve volt, a befektetők pedig továbbléptek. Viszont Holmes bukása sokáig emlékeztetőként fog szolgálni a megfelelő átvilágítás szükségességére” – mondta Skip Fleshman, az Asset Management Ventures munkatársa.
„Ez nem egy új lecke, hanem egy, a piac túlforrósodásakor és a befektetések nagyon gyors elbírálásakor érkező szükséges emlékeztető arra, hogy az embereket valójában nehéz, nagyon nehéz megítélni” – tette hozzá Bryan Roberts.
Borítókép: Glenn Fawcett