A sokadik világválságon van túl a magyar műkereskedelem kulcsszereplője, de úgy tűnik, nincs az a gazdasági, geopolitikai vagy pénzügyi helyzet, ami megakasztaná a műkincsek iránti igényt.
Kelen Anna, a Virág Judit Galéria egyik vezetője szerint az infláció okozta befektetési pánik esetükben a stabilitásban mutatkozik meg: a klasszikus műtárgyak iránti igény nem lett élénkebb, de magabiztosan stagnál. De mi lesz, ha elfogynak a klasszikusok?
Háború, pénzromlás, magas kamatok: a bizonytalan gazdasági helyzetben nincs könnyű helyzetben az, aki pénzét stabil és jövedelmező eszközbe fektetné. Az ingatag helyzet a műtárgypiac malmára hajtja a vizet, ami még mindig az egyik legbiztosabb és középtávú hozammal bíró befektetés.
Az inflációs környezet az aukciósházra is hatással volt, az elmúlt évben a legdrágább festmények esetében 10-20 százalékos áremelkedést tapasztaltak, pánikvásárlást viszont nem.
Kelen Anna / fotó: Sebestyén László
Az elspájzolt festmények az árakat is mozgatják
Válsághangulatnak nyoma sincs a Falk Miksa utcai Virág Judit Galériában, ahol épp kiállításra készülnek. „Van festmény, aminek a biztosítása egymilliárd forint” – mondja Anna. A kiállítás magja magángyűjtők képeiből áll, a kölcsönzésre nem volt különösképp nehéz rábírni a tulajdonosokat. „Tudják, hogy ez a képnek is jót tesz, akár az árát is feltornázhatja.” A Róma-Budapest tárlaton a legnagyobb magyar festők és képzőművészek Olaszország ihlette képeit mutatja be, köztük egy évtizedek óta nem látott Csontváryt.
A kiállítás összértéke 5-10 milliárd forint között mozog.
Az aukciósházként is működő galéria magasan pozícionált festményeinek jelentős része már stabilan több tízmilliókért mennek el, de manapság a százmilliós ár sem ritka.
Az ekkora tételekhez már státusz és tőke kell, míg az olcsóbb festményekért inkább a szűkebb pénztárcájú, de kockázatkeresőbb befektetők lelkesednek. Nyilván a motiváció is más. „A tavalyi aukciónkon 140 millióért kelt egy Gulácsy Lajos, 130 millió forintért egy Tihanyi Lajos kép. Ezeket jellemzően nem azért veszik meg százmilliókért, hogy két hét múlva egy aukción eladják. Egy kortárs vagy kevésbé ismert névnél már sokkal inkább jellemző, hogy 2-3 év múlva megpróbálják értékesíteni.”
A hosszú évtizedekre elspájzolt festmények miatt a piacon egyre kevesebb a klasszikus festmény, az áruhiány a piacon lévők árát is feljebb tolja.
Anna szerint ez a nemzetközi piacon is kihívás. „Ha 20-30 évente előbukkan egy festmény, az olyan szenzáció, mintha a semmiből jött volna elő.” Ez a hiány is magyarázza, hogy az elmúlt években egyre nagyobb az igény a kortárs alkotók iránt is.
Kelen Anna a Virág Judit Galéria Róma-Budapest tárlatán / fotó: Virág Judit Galéria
Az eladók nem kapkodnak
Az infláció és a forintromlás hatásai a festmények értékén is látszódnak, egyes klasszikusok ára már dollárban is számottevő. Ez rég nem hallott festményeket csalogathat elő, mivel az eladók – azon túl, hogy sokszor már semmilyen érzelmi kötődésük nincs az örökölt képekhez – motiváltabbak lesznek az eladásban.
Anna szeretné, ha minél több magyar festmény jönne haza külföldről, és az utóbbi évek magas árainak köszönhetően ez egyre inkább megtörténik. A festmények a képtulajdonosok disszidálásakor kerültek ki, vagy már alapból ott készültek. A külföldről hazahozott képek Annék kiterjedt kapcsolati hálóján keresztül jutnak el Magyarországra, vagy az eladó a nemzetközi aukciós adatbázison kutatja ki, melyik galériának vannak a legjobb eladási számai.
Az egyáltalán nem jellemző, hogy valaki pánikszerűen adja el a nagymama festményét, mert hirtelen kell a gyerek iskoláztatására.
„A műkincspiacon ezeket a hirtelen mozgásokat nem látni, nem adják el azért a képeiket, mert gyorsan kell a pénzt. Az eladók tudják, hogy a festmény nem arra való, hogy gyorsan megszabaduljunk tőle. Ez egy értékálló műfaj.”
Csontváry egy külön ügy
A galéria rekordjainak egy része – így a legdrágábban eladott tétek is – Csontváry Kosztka Tivadarhoz köthetőek. 2021-ben Titokzatos sziget festményét 460 millió forintért vette meg valaki. „Számít, hogy mit ábrázol, milyen a technika, hol helyezkedik el az alkotó életművében, és ha ezek mind szerencsésen együttállnak, akkor várható a rekord.
De Csontváry egy külön ügy, mert kevés van belőle, és évek telnek el, míg a piacra kerül egy-egy festménye.
(A festőnek alig több mint száz képe van, amiből körülbelül nyolcvan közgyűjteményben, húsz magángyűjteményben van.) Anna szerint a klasszikus festőknél már önmagában a név hatalmas húzóerő, de tudatosan figyelnek az erős PR-ra és médiajelenlétre is.
Az utóbbi évek legdrágább magyar festői, Csontváry és Munkácsy Mihály sokáig rekorderek voltak a 100 millió forintos áraikkal. Melléjük felzárkózott Rippl-Rónai József (A geszti kastély kertjében festménye 2022-ben 300 millió forintért ment el) és Kádár Béla is. (Kádár Concertina festményéért 110 millió forintot fizettek 2019-ben.)
Kádár jó példa arra, amikor egy galéria a saját kutatásai alapján újra felfedez egy alkotót, és nemcsak újrapozícionálja, hanem árban a legmagasabbak közé repíti. „Volt egy festő, akiről azt gondoltuk, valamit tud, de rájöttünk, hogy az életmű jelentős részét nem is ismerjük. Kádár a legjobb képeit külföldön adta el, és olyan kvalitásai derültek ki, ami miatt teljesen át kellett pozícionálni a képeinek értékét. Több műve jött haza, és ezek az egész életmű értékelését megváltoztatták.” Kádár legdrágább képeit a komoly gyűjtők tudják megengedni maguknak, míg kisebb értékű darabjai egy kezdő gyűjtőnek is elérhetőek.
Kelen Anna / fotó: Sebestyén László
Itthon még mindig a klasszikus a trendi
A kezdetben a századeleji korszakkal foglalkozó galéria 2019-ban fordult a kortárs művek felé is, aminek a fő oka a korábban említett, klasszikus festményeknél fellelhető áruhiány volt. Kortárs portfóliójuk az 1945 és 2000 közötti alkotásokra fókuszál, első 2019-es kortárs aukciójuk anyagilag is nagy sikerrel zártul. A nagy sajtóvisszhangot kapott, kalandos sorsú Csontváry kép, a Trau-i tájkép naplemente idején akkori rekordáron, 230 millió forintért ment el. Anna szerint a kortárs pár éves robbanásszerű sikere után megtorpanás következett, de tavaly óta ismét kezd magára találni a szegmens. Az igény tekintetében a szélsőségek uralkodnak: a már befutott, nagy művészekre és a kimondottan friss nevekre van leginkább igény. Utóbbi esetében a befektetők – akárcsak egy ígéretes kezdő startup esetében – kisebb összegeket kockáztatnak annak reményében, hogy az idővel megtérül.
„Figyeljük a frisset, kísérletezünk, de csak olyat veszünk be a portfolióba, amiről azt érezzük, ha húsz év múlva visszahozzák, el tudjuk adni. Ez egy felelősség.
Kellenek a nagy és kanonizált nevek, de próbálunk menni a kortárs felé is, és más műfajok irányába is. De Magyarországon még mindig a hagyományos táblaképre és a klasszikus irányzatra van a legnagyobb kereslet. Alapvetően mi is egy klasszikus huszadik századi galéria vagyunk, és látjuk, hogy a nemzetközi piacokon is erősödik a kortárs, de Leonardo da Vinci, az Leonardo da Vinci.”
A Virág Judit Galéria három fő szegmenséből a tavalyi évben a klasszikus festmények és a váratlan húzás, a Zsolnay aukció is kiemelkedő eredménnyel zárultak két váza is 28 millió forintért kelt el, de voltak 15-16 milliós sikerek is), és a kortárs festmények piac is egyre jobban magához tért.
Kelen Anna / fotó: Sebestyén László
Átalakulóban a vevőkör is
A rendszerváltás előtt az aukciók jellemzően a maszekosok, majd a 90-es évektől az értelmiség úri eseménye volt, mára ez megváltozott. A covid hatására bevezett hibrid, azaz élő-online aukciók Anna szerint lebontottak egy falat. Megjelent a fiatalabb, 30-40-es korosztály, a klasszikus értelmiségi közönség mellett a startupperek és a fiatal vállalkozók. A Budapest-fókusz csökkent, a vásárlók egy része már kistelepülésekről jön, a vevők harminc százaléka külföldi. A férfigyűjtők dominanciája ugyanakkor töretlen, hiába van egyre több női alkotó és galerista, az árverés még mindig jellemzően a férfiak terepe.
A Virág Judit Galériában kiállítások kevésszer vannak, aminek fő oka a horribilis biztosítási ár, a szállítási, őrzési költséges és a könyvkiadás kiadásai.
Az aukciókon külön-külön kötnek biztosítást az egyes tételekre, az erre a célra félretett alapból, de egy tárlat esetén ez további költségeket emészt fel.
A magángyűjtők ritkán jönnek ki a fényre, az aktuális kiállítás legtöbb darabján is a Magángyűjtő felirat villog. Eladói oldalon Annáéknak már fix bázisa van, akikért a galériák külön harcokat vívnak. A legtöbbjük magas rangú magángyűjtő, de vannak, akik még a 90-es években fillérekért vásároltak tételeket, hogy kivárják a megfelelő alkalmat, és learassák a busás hasznot.
A rég nem látott festmény, Csontváry Kosztka Tivadar: Holdtölte Taorminában című képe / fotó: Virág Judit Galéria
Az soha nem visz előre, ha valamit tiltanak
Kelen Anna beleszületett a művészetek világába. Virág Judit lányaként már kilencéves korában aukcióknál segédkezett, idén pedig végleg átvette az aukciós kalapácsot édesanyjától – írtuk Annáról a Forbes magazin 2021-es portréjában. Anna Virág Judit harmadik lányaként olyan családban nőtt fel, ahol tényleg minden a művészetek körül forog. Édesanyja üzletasszony, műkereskedő, igazságügyi képszakértő és az egyik piacvezető magyar galéria társalapítótulajdonosa. A Virág Judit Galériát férjével és alapítótársával, Törő Istvánnal egészen 2022-ig közösen irányították, majd bizonyos feladatokat, az árverések vezetését és a médiaszerepléseket, Judit folyamatosan átengedte a lányának.
Anna fontos mérföldkőnek tartja a 2019-es aukciót, amikor a galéria elkezdett a kortárs irányába kacsingatni, és a 2021-es rekordot jelentő Csontváryt is ő ütötte le.
A galéria már az 1997-es nyitásakor innovatívnak számított: reklámozták az árveréseiket, minőségi katalógusokat készítettek és exkluzív helyeket béreltek az előkelő eseményeikhez. Ezekkel pedig kiemelkedtek a többi aukcióház közül a 90-es évek végén. Annától sem áll távol az innováció, cég szinten óriásit vállaltak, mikor az elegáns aukciókra szakosodott galéria a covid miatt bevezette a hibrid, azaz élő-online árveréseket. Anna mögött sokáig még ott állt Judit, de ma már úgy gondolja, az átadás valóban megtörtént.
Kelen Anna a Csontváryval a Róma-Budapest tárlaton / fotó: Virág Judit Galéria
Nemcsak a galéria márkáját építi újításaival, vagy a most tartott Róma-Budapest nevű kiállítással, hanem az énmárkáját is. Idén szerepet vállalt a TV2 Kincsvadászok műtárgy-kereskedős műsorában. „Nem olyan tárgyak vannak, amikkel napi szinten dolgozom, de a húszezer forintos Herendi lámpával is lehet informálni.”
Ha már informálás, megkérdezem Annát, hogy mit gondol arról, hogy a művészettörténet 2024-től kikerült a Nemzeti Alaptantervből. A művészettörténész fontosnak tartja, hogy a vizuális kultúra a gyerekek életének része legyen, de úgy látja, nem feltétlenül kell, hogy ez az iskolában történjen. Ő például nem is emlékszik a gimnáziumi művészettörténet órákra, sokkal élőbbnek és maradandóbb élménynek tartja a múzeumok gyerekprogramjait.
Arra nem lát esélyt, hogy a Virág Judit Galériában is „fóliázzanak”, vagy hogy egy-egy kép miatt korhatárossá tegyék a belépést, de a gyakorlattal szemben vannak aggályai.
„A művészetnek feladata, hogy feldolgozza a társadalmi folyamatokat. Az soha nem visz előre, ha valamit tiltanak.”
