Az elmúlt húsz évben a forint gyengülése és nagy kilengései miatt a hazai fizetőeszköz az egyik leglátványosabb indikátorává vált a magyar gazdaság állapotának. Ha az euró–forint árfolyam érdemben elmozdul, abból biztosan hír lesz. Bár az árfolyam alakulása nem egyenesen tükrözi a gazdaság teljesítményét, az biztos, hogy a monetáris politika egyik utolsó igazán látványos eszköze ma az árfolyamcsatorna.
A szerző az Accorde Alapkezelő portfóliómenedzsere.
A téma népszerűsége ellenére a magyar gazdaságpolitika – fiskális és monetáris oldalon egyaránt – hosszú ideig tudatosan használta a gyengébb forintot a versenyképesség egyik eszközeként.
Időnként azonban az ellenkező irányba is történt beavatkozás: a 2022 őszén végrehajtott rendkívüli kamatemelés például kifejezetten a forint erősítését célozta. Azóta, bár a nominális árfolyam kevésbé látványosan mozgott, a forint reáleffektív árfolyama (vagyis az inflációval korrigált, kereskedelemmel súlyozott mutató) jelentősen erősödött, és megközelítette a 2008-as csúcsot.
De miért lehet egyáltalán előnyös a gyenge forint?
Elsőre paradoxonnak tűnik: mikor jó az, ha valami gyenge? A válasz az, hogy egy önálló monetáris politikával rendelkező ország számára az árfolyam fontos alkalmazkodási eszköz. Válság idején a kamatcsökkentés élénkítheti a gazdaságot, miközben a gyengébb deviza javítja az export versenyképességét, és visszafogja az importot. A drágább import versenyelőnyt jelent a hazai gyártásnak, ezzel támogatja a belső fogyasztást, ezen keresztül pedig a növekedést.
A probléma az, hogy ennek ára van: az import drágulása inflációt generál. És ez még csak a felszín.
