A svájci Credit Suisse megszűnése óta már csaknem két hónap eltelt, várhatóan azonban hosszú évek után is lesznek perek, kérdőjelek a felszámolással, a UBS felvásárlásával kapcsolatban. Amellett, hogy a részvényesek, a szaúdiak és Katar sem jártak jól, még mindig jobban jöttek ki a dologból, mint a kötvénybefektetők egy része. Az AT1, azaz a legalacsonyabb besorolású kötvénytulajdonosok kinullázódtak, amikor a UBS felvásárolta bajba jutott svájci versenytársát. Most a Credit Suisse befektetőinek egy másik köre próbált kifizetést kiharcolni, összefüggésben az említett kötvényekkel.
Mi az a CDS?
A CDS (angol nevén Credit Default Swap) praktikusan egy biztosítás egy adott vállalati kötelezettségre. Ha például egy piaci szereplő kötvényt vesz, de szeretné a nemfizetés kockázatát lecsökkenteni, annak érdemes lehet egy ilyen terméket vásárolni. A CDS kiírója ugyanis egy nemfizetési/csődesemény (credit event) esetén köteles fizetni a CDS vevőjének. A legtöbb ország kötvényére és a nagyobb vállalatok hitelpapírjaira léteznek ilyen instrumentumok, és gyakran jól jelzi, hogy milyen csődvalószínűséget áraznak a befektetők az adott vállalatra, országra.
Azonban a CDS nem életbiztosítás. Többször is volt rá precedens, hogy ugyan a CDS tárgya bajba került, mégsem volt kártalanítás. Ez olykor egy erősen spekulatív biztosítás, már-már fogadás inkább. A 2008-as pénzügyi válság során több pénzintézet is csődbe ment, amivel aktiválódtak a hozzájuk köthető CDS-ek, azonban a fizetési kötelezettséget annak mértéke miatt a partnerek nem tudták állni. Jó példa erre a Lehman Brothers, miután ők is éppen bajba kerültek – részben épp emiatt, továbbfertőzve a pénzügyi rendszert. Aki látta A nagy dobás című filmet, annak ismerős lehet ez a jelenet a CDS-ekről:
