Kezd tragikomikussá válni a gazdaságpolitikusok vergődése, hogy minden áron állampapírba tereljék a lakossági megtakarításokat. Nem kéretlen reklámok kellenek, meg törvényi kényszerítés, hanem a bizalom tűnt el, tehát azt illene erősíteni keménykedés helyett, ha ennyire kell az emberek pénze. Ács világa.
Akár nemes célnak is nevezhetjük, hogy Nagy Márton és kis csapata felnyitja a sok-sok pénzügyi vakságban szenvedő magyar megtakarító szemét, hiszen leginkább a kisbefektetők érdeke, hogy a brutál infláció közepette ne heverjen parlagon a pénzük, kapjanak rá tisztes kamatot. A jóságos állam bácsi azt üzeni, hogy segít vigyázni a pénzedre azzal, hogy megmutatja az utat az aranybánya felé. Csakhogy ebből a megtakarítók jelentős része nem kér. Mégpedig azért, mert nem hisz el semmit a jóságos állam bácsinak. Azt se, amikor véletlenül épp igazat beszél.
Ebben a rovatban most már két éve rendszeresen felhívom a figyelmet arra, hogy amint fordul az inflációs trend, az inflációkövető állampapírok elképesztő kamatot fognak fizetni. Az inflációs előrejelzések változásai mentén buzgón számolgatom a következő évekre várható kamatot és teljesen egyértelmű, hogy a tavalyi nagy bukót hozó év után a dezinfláció időszakában komoly reálhozamhoz juthatunk ezekkel a papírokkal. Különleges időszak indult el márciusban, a két évre várt 35 százalék már tavaly év végén is magáért beszélt és az új széria kibocsátása után is majdnem ugyanennyit lehetett becsülni idén májustól a következő 24 hónapra.
