Végül megijedt a 400-tól a forint és kicsit eltávolodott tőle, szerdán délig nem törte át a lélektani határt. De ettől még az éves mélypont magáért beszél, utoljára tavaly január 11-én kellett ennyi forintot adni egy euróért a bankközi piacon. Két és fél hónapja még optimisták voltak a várakozások, most meg szinte mindenki további forintesést vár. Mi romlott el? Itt a csütörtök, itt az Ács világa.
Tavaly sokaknak az volt a meghökkentő, hogy a forint erősödött, de 18 százalékos irányadó kamat valóban irányt mutatott a magyar pénznek is. Mentek a tárgyalások az uniós pénzekről, várható volt, hogy egy rész felszabadul, amit könnyű volt annak hinni, hogy valaminek a kezdete. Persze csak a tavalyi ordas buktához képest (elhúzódó recesszió és boruló költségvetés), de javulóban voltak az általános kilátások is: az infláció a jegybanki célsáv közelébe ejtőzik, a reálbérnövekedés visszatérése legalább egy picit beindítja a kisker forgalmat, a pannon puma meg ugrik minimum három százalékot.
Hát nem.
A vártnál mindig kedvezőbb inflációs adatoknak lehetne egyedül örvendezni, de ha ez azért van, mert csak nem jön vissza a fogyasztás és a növekedés is sokkal rosszabb a vártnál, akkor a gyors dezinfláció nem annyira a barátunk. Az elemzők még februárban is stabil forintot prognosztizáltak, csak aztán szinte semmi se úgy alakult, ami ezt alátámaszthatta volna.
