Napjainkban egyre több ember dönt úgy, hogy házasság és családalapítás helyett inkább önmagára koncentrál, és saját fejlődését előtérbe helyezve, egyedül éli le az életét. A többségi társadalom felháborodva ingatja a fejét. De miért, és még meddig kell elviselnünk a demoralizáló véleményeket?
A Match randiapplikáció felméréséből kiderült, hogy ezer embernek mintegy 52 százaléka rendszeresen tapasztalja a single-shaming, azaz „szingli-szégyenítés” jelenségét, írja a BBC. Ennek− még ha eddig nem is nevezted nevén − te is az áldozatai közé tartozol, ha valaha hallottál olyan mondatokat, mint…
- Hogy lehet, hogy egy ilyen szép nő/jóképű férfi még mindig szingli?
- Hogyhogy nincs szerencséd a szerelemben?
- Szegény, biztos nagyon magányos lehetsz.
- Ebben az életkorban már jó lenne egy tartós kapcsolat.
Ezek − a sokszor jóindulatból és segítőkészségből fakadó − mondatok abból a teljesen fals elképzelésből származnak, hogy az egyedülálló ember áldozat, aki bizonyára vágyik az amerikai álom-féle családra, de saját hiányosságai vagy balszerencséje miatt sikertelenek a próbálkozásai. Ez a sikertelenség pedig egyet jelent az életre szóló magánnyal és letargiával, hiszen
