A magas kort egyre kevésbé a biológiai életkor, sokkal inkább az életszakasz nyomán szokás meghatározni. Sokan tartanak az öregedéstől, s bár még a nyugdíj messze van, a munkahelyen is észlelnek magukban egyfajta diszkomfortot: takargatni való lenne az öregedés? Egyáltalán, mi a probléma vele? Szociálpszichológus vendégszerzőnk cikke.
Egyik ügyfelem, Iván a rendszerváltás idején indított vállalkozása már sikeres céggé fejlődött, amely huszonnyolc országba exportálja a saját találmányon alapuló ipari termékét. Iván bár a szavak szintjén szeretné átadni a kormánykereket a fiának, a tettei nem erre utalnak: el sem tudja képzelni, hogy nem ő irányít, pedig az ügyfelek egyre többször az ereje teljében lévő fiúval tárgyalnak, s Iván kezdi magát a pálya szélére szorítva érezni.
„A hatvan az új ötven” – és még számtalan bonmot jelzi napjainkban, hogy a világ szeretné újraértelmezni a korábban megszokott életkori besorolást. Ám valami mégiscsak sántít, különben nem jelennének meg tömegével az öregedéssel, a tartalmas nyugdíjas korral foglalkozó önsegítő könyvek, weboldalak.
