Temesvári Orsolyát 25 évesen, négy évvel ezelőtt kényszerítette tolószékbe egy baleset. Utazás a gerincvelőm körül című blogjában és Gerincvelő naplók podcastsorozatában mesél arról, hogyan tudta újrakezdeni és igyekszik erőt adni másoknak a folytatáshoz. Most arról ír, hogy a lelki ellenállóképesség, vagyis a reziliencia felépítését és megerősítését is túlzásba lehet vinni. Vendégszerzőnk írása.
A 29. születésnapomra megkaptam eddigi életem egyik legszebb ajándékát. Egy nagyon kedves középiskolai tanárom a jókívánságok mellé azt írta nekem, nem ismer nálam reziliensebb embert. Percekig nem tudtam megszólalni. Elöntött a meghatottság érzése, ugyanakkor azt is éreztem, nagy ára van ennek a dicséretnek. Az általam lelki ellenállóképességnek hitt viselkedés és a teljesítménykényszer között ugyanis sokszor elmosódtak a határok – de ezt akkor még nem tudtam.
Egy éppen négy éve történt, majdnem végzetes baleset túlélőjeként találkoztam először a reziliencia fogalmával. Úgy gondoltam a rá, mint bármilyen nehézséghez, kihíváshoz vagy trauma következményeihez való, kérdés nélküli alkalmazkodóképesség.
