Miért decemberben készülünk ki teljesen, éppen akkor, amikor elméletben mindennek a szeretetről, a békéről és a megnyugvásról kéne szólnia? Hol van az ellentmondás? A decemberi időszak mentális nehézségeiről és az ezekkel való megküzdésről beszélgettünk Fuller Bianka pszichológussal, pszichoedukátorral és az ÉnTervező alapítójával.
Forbes: A december a pszichológusoknál olyan, mint a konditermeknek a január?
Fuller Bianka: Az biztos, hogy ebben az időszakban sokkal többen borulnak meg kicsit a mentális egészségüket tekintve, ennek több oka is van. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy a pszichológiai konzultációkat nézve nagymértékben megnőne a bejelentkezések száma, mert ez az időszak már arról szól, hogy jól van, csak éljük túl. Viszont a social médián keresztül az ad hoc megkeresések abszolút megugranak ebben az időszakban.
Ezek szerint ez is úgy működik, mint mondjuk egy anyagi válság, hogy olyankor nem hosszú távon akar befektetni az ember, hanem kihúzni valahogy?
Ez egy időhatáros válság, általában tudjuk, hogy nem tart örökké. Bírjuk ki karácsonyig, év végéig. Nyilván előfordul olyan is, amikor valaki nem lát rá annyira a saját helyzetére és úgy érzi, hogy valami nagy baj van, holott lehet, hogy tényleg csak egy ilyen év végi kimerültségről van szó, de az alapesetben az emberek felismerik, hogy ez időhatáros, és emiatt sokszor a segítségkérést is halogatják.
Azt mondják, hogy jó, majd januárban foglalkozom ezzel, mert idén már arra sincs energiám, hogy felkeressek egy szakembert.
Ez valahol önámítás, mert az év vége után jön a január, ami technikailag egy december, csak téli szünet nélkül.
Igen, és ez egy fontos tényező. Van ez az úgynevezett SAD, ami a szezonális depressziónak az angol rövidítése (Seasonal Affective Disorder). Ennek vannak biológiai faktorai is, tehát ha az embernek nem lenne stresszes az év vége, és nagyon kiegyensúlyozott lenne, ezek akkor is hatnak rá. Kevesebb a fény, korábban sötétedik, zsúfoltabbak az utcák, kevesebb D-vitamint termel a szervezetünk, ezért kimerültebbek vagyunk. Emiatt eleve hátrányos helyzetből indulunk ilyenkor.
Mik azok a faktorok, amelyek az amúgy sem rózsás kiindulási helyzetről egészen mélyre tudják nyomni az embert ebben az időszakban?
Önmagában az, hogy év vége van, és a megküzdési kapacitása ilyenkor az embernek már jóval kevesebb, mint mondjuk egy nyári időszakban, amikor várhatunk valamit, például a nyaralást, amikor tudjuk, hogy feltöltődhetünk, kikapcsolhatunk. Azt gondolná az ember, hogy ebben az időszakban is várhatunk valamit, mondjuk a karácsonyt, de valójában ez is önámítás, mert nagyon ritka az, amikor őszintén, tényleg jól tudja érezni magát az ember a karácsonyi időszakban. És még ha azt is mondjuk, hogy jól van, most már csak bírjuk ki karácsonyig, valójában az nem ugyanolyan, mint amikor mondjuk egy nyaralást várunk.
Fotó: Ránki Dániel
Erre jön rá, hogy az ajándékozás, a vendégvárás, vagy a karácsonyi díszeknek a beszerzése plusz anyagi terhet ró az emberre, különösen akkor, ha egy teljes családról kell gondoskodnia. Itt meg tud jelenni a megszégyenülés. Azt látjuk a social médiában, mások milyen szuper és nagy ajándékokat vesznek a másiknak, én meg azt sem engedhetem meg magamnak, hogy a legközelebbi szeretteimnek vegyek valamit. Ilyenkor ez az összehasonlítás szintén szorongást tud okozni.
Azt most már magabiztosan jelenthetjük, hogy ez szezonális dolog, minden évben jön és tervezhető, vagyis lehet rá készülni. Hogyan vértezzük fel magunkat a várható nehézségekkel szemben?
Az a kép, amit elvárunk a karácsonnyal kapcsolatosan, totálisan megugorhatatlan. A filmekből, a social médiából már november közepétől dőlnek a boldog karácsonyi fotók, az ajándékok tömkelege, tehát van társadalmi nyomás, hogy a karácsonynak ilyennek kell lennie, és ha nálam nem ilyen, akkor velem valami baj van.
Ez a társadalmi nyomás nagyon erősen rá tud ülni az emberre. Lehetne végre egy időszak, amikor boldog vagyok, élvezem a családom társaságát, de valójában csak túl akarom élni ezt az egészet. Ez nagyon disszonáns állapot.
A karácsony körül lengő tökéletesség-mítosz szerintem egyre erősebben megjelenik, és emiatt már gyakorlatilag az előtte lévő két hónapot is arra szánjuk, hogy az az egy-két nap tökéletes legyen. Ezáltal biztos, hogy csalódni fogunk, mert egyre nagyobbak az elvárásaink és egyre megugorhatatlanabb az elképzelt tökéletesség. Ez az, amivel a legtöbbet tudunk magunknak ártani. Ezen úgy tudunk segíteni, hogy megpróbálunk realisztikusan hozzáállni ehhez a kérdéshez. Ez szintén negatív érzésekkel fog járni, de legalább mire odaérünk az ünnepekhez, megtanuljuk élvezni azt, amiben benne vagyunk. Nem véletlenül van az ünnepi készülődés, de annak nem feltétlenül kell arról szólnia, hogy a minél tökéletesebbet érjem el, hanem szólhat arról is az én ünnepi készülődésem, hogy minél boldogabb és nyugodtabb állapotot érjek el.
Hogyan tudjuk az elvárásainkat alacsonyan tartani?
