A munkahelyeken általában egyszerű és lényegre törő kifejezésekkel illetik az egyes pozíciókat – például a sales munkatárs, a chief executive officer (CEO, ügyvezető igazgató), a marketingigazgató nálunk is gyakran forgó titulusok, kifejezik a szenioritást és a tényleges feladatokat, szerepkört. Nem igazán félreérthetőek, és jó kiindulási pontot jelenteknek a munkaadók és a HR-szakemberek számára is. Mostanában azonban több olyan, sokszor önkényesen kreált pozíció is születik, amely káros lehet a mindennapi munkában. Hogy miért, annak a BBC járt utána.
Részben a munka világában tapasztalható változások miatt egyre több jól hangzó munkakör jelenik meg, mint például chief visionary officer (körülbelül: vezető stratéga, bár ezeket lefordítani is nehéz), chief innovation evangelist (innováció-guru), business development guru (üzletfejlesztési guru), azt sugallva, hogy a régi munkaköri megnevezések már elavultak. A felszínen úgy tűnhet, szükség van az ilyen változtatásokra, hiszen a munka világa is átalakulásban van, és az új titulusok a munkavállalókat is arra bátorítják, hogy újfajta skilleket, tehetségeket fedezzenek fel magukban vagy épp erősíti bennük az odatartozás érzését. Ennek ellenére nem minden esetben célravezető ilyen, sokszor légből kapottnak tűnő munkaköröket bevezetni.
Hierarchia és felelősség
A klasszikus munkaköri megnevezések a felelősségek mellett a hierarchiát, így az előléptetés útvonalát is kijelölik. A hagyományos rendszerben teljesen egyértelmű, hogy a CEO alatt az alelnökök, alattuk az igazgatók, majd az egyéb munkatársak, végül az asszisztensek foglalnak helyet a ranglétrán, írja a BBC. Persze ez cégkultúrától függően változhat, de az biztos, hogy az így bejáratott hierarchia- és felelősségi rendszeren keresztül tekintenek magukra a dolgozók, és a fejvadászok is ennek megfelelően keresik a munkavállalókat.
