Nem
volt még olyan vezetői csoportom, ahol ne merült volna fel ez a
kérdés. Mert nagyon sokan vagyunk, akik abban nőttünk fel, hogy
mindig lehet jobban, mindig lehet többet. És ez nem is kérdés,
lehet. Csak az nem biztos, hogy érdemes…
Ez az írás „Az Elég Jó Vezető” sorozat huszadik része. Az előző részek a sorozat weboldalán olvashatóak vissza.
A ma dolgozó szervezeti vezetők közül kevesen születtek eleve annak, a legtöbben korábbi kiemelkedő teljesítményük, előnyös kapcsolataik vagy egy szerencsés csillagállás következtében lettek azzá. Arról, hogy hányan kaptak formális vezetőképzést, mielőtt székükbe ültek volna, kutatással alátámasztott adatom nincs, de személyes tapasztalatom alapján kb. 10 százalékra teszem arányukat. Aztán van még kb. másik 20 százalékra, aki a kinevezését követően viszonylag rövid időn, egy-két éven belül eljut valamilyen fejlesztő programra, és ha feltételezzük, hogy 10 százalékra a született vezető, akkor is marad nagyjából tízből hat ember, aki úgy vezet másokat, hogy igazából nem tudja hogyan is kellene ezt jól csinálni. Ez szerintem elég bátor vállalkozás manapság, amikor tudjuk, hogy a munkavállalói felmondási okok között a leggyakoribb a rossz vezetés, és amikor a legjobb munkaerő után kapkodnak a versenytársak a piacon. Elég nagy kockázatot fut tehát az a szervezet, ahol nem fordítanak figyelmet a tudatos vezetési kultúra kialakítására.
