Külső szemmel tekinteni önmagunkra segíthet csökkenteni a szorongást, megdobhatja az elszántságunkat és az önbizalmunkat is. Az alteregó létrehozásának taktikája még Beyoncénak és Adele-nek is bejött a színpadi lámpaláz ellen.
A BBC cikkje szerint egy alteregó létrehozása önmagunktól való eltávolodás egy szélsőséges formája, ami abban segíthet, hogy egy lépéssel távolabbról is meg tudjuk nézni az összképet.
A fent említett két énekes arról nyilatkozott, hogy az alteregójukat a színpadra lépés előtti pillanatban „vették elő”, ez segített nekik leküzdeni a szorongást, de nem csak szerintük hasznos ez a pszichológiai mankó. Gyerekeken és felnőtteken is elvégezett kutatások bizonyítják, hogy a stratégia valódi személyiségfejlődésbeli előnyökkel járhat.
Lássuk a helyzetet kívülről!
Ha kívülről szemléljük a helyzetet akkor el tudunk távolodni az érzelmeinktől, sokkal racionálisabb döntéseket tudunk hozni, emellett csökkenhet a szorongásérzetünk, növelhetjük a kitartásunkat és az önkontrollunkat.
Tanulmányok szerint már a kisebb perspektívaváltások is segíthetnek jobban uralkodni az érzelmeinken.
Egy kutatásban arra kérték a résztvevőket, hogy gondoljanak egy jövőbeli, számukra nagy kihívást jelentő eseményre, például egy nehéz vizsgára. A csoport egyik fele „belülről” képzelte el az eseményt, tehát saját magát képzelte oda, ahogy vizsgázik. A csoport másik fele azt képzelte, hogy egy légyként a falon figyeli magát vizsgázás közben. A különbségek feltűnőek voltak: azok, akik a távoli nézőpontból gondoltak az eseményre, sokkal kevésbé aggódtak a vizsga miatt.
A pszichológiai távolság megteremtése segít a szorongás kezelésében, csökkenti a helyzet szubjektív megítélését, és elősegíti az objektív cselekvést.
A Batman-hatás
Egy kísérletben gyerekpszichológusok három csoport kisgyereknek egy végtelenül unalmas, repetitív feladatot adtak: gombokat kellett nyomkodniuk megfelelő időközönként. Szóltak nekik, hogy ez egy fontos feladat és sokat segítenek vele, ha elvégzik.
A kutatók azt mondták a gyerekeknek, hogy néha hasznos lehet az érzéseiken gondolkodni, ha a feladat már túl unalmas lenne. Az első csoportnak azt javasolták, tegyék fel maguknak a kérdést: „Keményen dolgozom?” A második csoportnak azt, hogy egyes szám harmadik személyben gondoljanak magukra és úgy tegyék fel a kérdést is: „Hannah keményen dolgozik?” A harmadik csoportnak pedig, hogy gondolatban változtassák meg a személyiségüket, és képzeljék magukat a kedvenc hősüknek. A kérdés náluk ez volt:
„Batman keményen dolgozik?”
Azok a gyerekek, akik egyes szám harmadik személyben gondolkodtak magukról, 10 százalékkal tovább csinálták a feladatot, mint azok, akik első személyben. Az a csoport pedig, aki hősnek képzelte magát 23 százalékkal tovább bírta a monotonitást.
Mit tenne Beyoncé?
Pszichológusok azt javasolják, hogy aki szeretné kipróbálni az alteregó létrehozásának technikáját, első körben válasszon egy olyan személyt, akire felnéz. Például szakmai kérdésekben megkérdezheted, hogy mit tenne ebben a helyzetben a főnököd, alapszakos egyetemistaként azt, hogy mit tenne egy doktorandusz, magánéleti kérdésekben pedig, hogy mit tenne a nagymamád.
Bárkinek a helyébe képzelhetjük magunk aki emlékeztet minket arra a viselkedésre, amit követni szeretnénk.
Kép: Batman // Facebook
