Évek óta ünnepeljük a hajszoltság kultúráját. De mi történik, ha egy cég leáll egy teljes hétre? Most az is figyeljen, aki olyan iparágban dolgozik, ahol ezt nehéz vagy szinte lehetetlen megtenni. A mindenki számára jól működő munkahelyek egyik legismertebb szószólójának véleménycikke.
Minden évben, közvetlenül a Cannes Lions, vagyis az év egyik legsűrűbb időszaka után egy teljes hétre bezárjuk az irodáinkat. Nincsenek megbeszélések. Nincsenek e-mailek. Nincsenek elvárások. Senki sem érzi azt, hogy be kell jelentkeznie. Mi marad akkor? Semmi, csak tér és idő.
Mindenki másképp tölti ezt az időt. Van, aki utazik. Van, aki alszik. Van, aki a családjával van. Van, aki végre elolvassa a régóta az éjjeliszekrényén várakozó könyveket. És van, aki egyszerűen nem csinál semmit – pontosan ez a lényeg.
Évek óta ünnepeljük a hajszoltság kultúráját. Jutalmazzuk a hosszú munkaórákat, a zsúfolt naptárakat és a folyamatos elérhetőséget. A kimerültséget szinte kitüntetésként viseljük. Valahol útközben azonban összekevertük az elfoglaltságot a valódi produktivitással.
Az igazság az, hogy az emberek nem gépek. Nem arra vagyunk teremtve, hogy az év minden egyes napján maximális teljesítményt nyújtsunk. Az intenzív időszakokat szükségszerűen regenerációnak kell követnie. A sportolók ezt pontosan tudják. A világ legjobb teljesítményt nyújtó emberei is. Az üzleti életben mégis gyakran figyelmen kívül hagyjuk a tartós siker egyik legfontosabb összetevőjét: a pihenést.
Miről szól még a cikk
- Egy egyhetes teljes leállás nem minden szervezet számára megvalósítható, de az alapelv mindenhol érvényes.
- A jóllét nem egy extra juttatás.
- A felismerés, ami után vezetőként előnybe kerülhetsz.
