Az öregedés folyamatainak megértése önmagában nem változtat semmin. A különbséget az jelenti, amikor ez a tudás döntésekké alakul.
Az öregedés nem egy absztrakt fogalom, hanem több, jól követhető paraméterből áll. A legfontosabbak közé tartoznak a metabolikus és gyulladásos markerek, amelyek a rendszer működésének alapállapotát tükrözik.
Az öregedés mérhető
A metabolikus állapot megítélésében a vércukorszint önmagában kevés információt ad. A hosszabb távú szabályozást jelző HbA1c, valamint az inzulinszint és az inzulinérzékenység együtt rajzolják ki azt a képet, amely megmutatja, hogy a rendszer mennyire stabil.
Az inzulinrezisztencia ebben a kontextusban nem egyszerű következmény, hanem egy központi szabályozási állapot: megmutatja, hogy a szervezet milyen hatékonysággal képes kezelni az energiát, és milyen irányba mozdul el a rendszer.
A gyulladás szintje – például a CRP-n keresztül – azt jelzi, hogy a szervezet milyen mértékű terhelés alatt áll. Egy tartósan emelkedett érték nem feltétlenül egy konkrét betegséget jelent, hanem azt, hogy a rendszer egy kevésbé stabil működési állapotban van.
