Lubics Szilvia az egyik legismertebb magyar ultrafutó, a teljesítménye nem csak itthon, világviszonylatban is elismert, 16 éve fut maratonnál hosszabb, gyakran több száz kilométeres távokat. „Még önmagamnak is furcsa, hogy amikor szenvedek, mennyire meg sem fordul a fejemben, hogy feladjam. Ez egy egyezség, amit megkötöttem önmagammal”, mondja a Mesterakadémia Műhely videójában. De hogyan jut el oda, hogy akkor is továbblendül a nehézségeken, amikor mások már rég feladták volna? Íme három könnyen alkalmazható tipp!
1, Az a cél jó, ami reális, de mégis sokat kell küzdeni érte.
Szilvi szerint azt az álmot kell megtalálnod, amire nagyon vágysz, amitől libabőrös leszel. Saját példaként az első félmaratonját hozza fel: amikor teljesítette, semmivel nem volt kevésbé boldog, mint a Badwater vagy a Spartathlon céljában (mindkét verseny több mint 200 kilométeres, de a távot az extrém körülmények – szintkülönbség, időjárás – is nehezítik). A versenyeinél fontos, hogy legyen bennük valami félelmetes, akár a táv, akár az időjárás, tehát hogy sok munkát kelljen beletenni. „De tudom azt is, hogy beleteszem a munkát, akkor el is fogom érni a célt.” A „jó” cél izgalmas és kimozdít a komfortzónából. Ez nem azért fontos, hogy a versenyei izgalmasak legyenek, hanem a belefektetett munka miatt a hétköznapokat is izgalmassá teszi.
„Álmodozni önmagában kevés. Minden egyes nap hozzá kell tenni a munkát.”
