Eliza Reid úgy lett first lady Izlandon, hogy nem kapott munkaköri leírást a pozíciójával járó feladatokhoz. Írott szabályok nélkül is igyekezett a legjobbat kihozni a helyzetből, rendszeresen felszólalt a női egyenjogúságért, használt ruhákban jelent meg fontos állami eseményeken, és talán néha egy tequilát is megengedett magának. 2024-ben férje nem indult másodszor is újra az elnöki címért, így Eliza visszatért teljes állásban ahhoz, amihez ő maga találta ki az útmutatót: irodalmi elvonulásokat szervez, mellette könyvet ír, és persze maradt – ahogy új könyvében, a The First Lady Next Doorban írja – vállalkozó, előadó, anya, feminista és bevándorló.
– Hi, this is Joe Biden
– Oh, hi, how are you?
Mintha csak a szomszédja csörgette volna meg, úgy reagált az akkori amerikai elnök hívására Eliza Reid édesanyja, amikor lánya mint izlandi first lady a Fehér Házban Jill Biden teavendége volt, Joe Biden pedig az este egy pontján elkérte Eliza mobilját, hogy felhívja Kanadában élő édesanyját.
Mégpedig azért, mert Eliza éppen megdicsérte a hétköznapi hősökről tartott beszédét, és megemlítette, hogy bizony az ő mamája is hétköznapi hős. „Csak azt akarom még mondani, hogy örülök, végre előrébb lépett az USA a női egyenjogúságban, épp ideje volt” – mondta még Mrs. Reid Bidennek, aztán elköszöntek.
„Anyám mindig jól tudta kihasználni a pillanatokat, apám meg ma is viccesen morog, ha felemlegetjük az esetet, hogy bezzeg vele nem akart beszélgetni az elnök”
– nevet Eliza, aki a Forbes Power Women Summitra jött el Budapestre.
Útikönyv a Holdra
Eliza Reid sztorija afféle Hamupipőke-mese: a vidéki lány feleségül megy egy távoli – izlandi – „herceghez”, majd first lady lesz, és bár nem menti meg a világot, azért a maga módján hozzáteszi, amit tud.
Kanadában nőtt fel egy farmon, aztán Oxfordban, az egyetemen ismerkedett meg férjével, Gudni Johannessonnal (teljes, eredeti izlandi betűkkel írt neve: Guðni Thorlacius Jóhannesson). Téli álom és gonosz boszorkány nincs a történetben, de tény, hogy Eliza elég szokatlan, mondhatni nem túl demokratikus módon hívta el – vagyis hívatta el magát – randizni.
Erről szól még a cikk
- Egy valószínűtlen út az elnöki palotáig
- Hogyan lépj túl az imposztorszindrómán?
- Mindent megváltoztattak a Panama-iratok
- Mi történt, amikor az izlandi nők kilencven százaléka sztrájkba lépett?
- Egy stigmák nélküli furcsa világ
