Te megnyitod az e-mailjeid este 6 után? Felveszed a telefont a főnöködnek hétvégén? Bemész betegen is dolgozni, hogy biztosan kész legyen a feladat? Ha minden kérdésre igennel válaszoltál, te is a hustle culture áldozatául estél. Dr. Séllei Beatrix pszichológus-gyógypedagógus, foglalkozási rehabilitációs szaktanácsadó, coach és tréner segít megérteni a jelenséget.
Emlékszem az első alkalomra, amikor állásinterjúra mentem. A kezdők lelkesedésével igyekeztem a lehető legjobban felkészülni: rágoogle-ztam a leggyakoribb állásinterjús kérdésekre, hogy már felkészülten, kész válaszokkal állhassak a jövendőbeli főnököm elé. Köztük volt a jól ismert, legjobb és legrosszabb tulajdonságokra irányuló kérdés is, az akkori HR-tanárom pedig bemondta a tutit: az utóbbira azt kell válaszolni, hogy perfekcionista vagyok és munkafüggő, mert ezért még senkit nem hajtottak el. Sőt. Azt hiszem, ez a sokunk által ismert élethelyzet a hustle culture munkafüggést idealizáló rövid, ám velős összefoglalója is lehet egyben.
A munkafüggőség is betegség, mégis idealizálja a társadalom
Bár a hustle culture fogalmát a 70-es évekhez, az internet megjelenéséhez kötik, talán sosem volt annyira előtérben a jelentése, mint napjainkban. Az Oxford Learner’s Dictionery definíciója szerint a hustle culture, azaz „nyüzsgő kultúra” agresszívan és gyorsan tolja előre az embereket a munka világában. A jelenségre újabb csapást mért a közösségi média elterjedése: arra szocializálódunk, hogy mindig, mindenhol elérhetők legyünk, kikapcsolni, kicsekkolni nem szabad. És mit eredményezett a munka világában ez a szemléletmód? Egy olyan kulturális berendezkedést, amiben a munka az élet központi, mindenre kiterjedő része, amiben a munkavállaló értéke és az általa elvégzett feladatok közé egyenlőségjel kerül, és ahol a sikeres élet az elvégzett munka mennyiségében mérhető.
