Minden túlzás nélkül tombolt a közönség március utolsó vasárnapján, miután majdnem 400 tizenéves – zenei és mezei gimnazisták csapata – elénekelte a Carmina Buranát a Müpa nagyszínpadán. Ők voltak a Jövő hangjai, és velük újjáéledt egy negyven évvel ezelőtt elindított, és később Énekel az ország néven országos mozgalommá nőtt gondolat. Az is kiderült: nincs rossz, jobb, másabb generáció, csak az a kérdés, mi hogy fordulunk feléjük. Bánhidi Brigittával, az egyik ötletgazdával és Hollerung Gábor karmesterrel, a projekt motorjával beszélgettünk.
Forbes.hu: Ott voltam a koncerten, és már az megható volt, amit a legelején mondtál. Hogy hosszú évtizedek óta foglalkozol gyerekekkel is, több generáció átment a kezed alatt, és nincs jobb vagy rosszabb generáció, csak meg kell találni azt a módot, és azt az értelmes dolgot, amivel megfogjuk őket. Amikor ezt kimondtad, a színpadon és a karzaton álló tizenévesek százai egyszerre kezdtek dobogni a lábukkal. Miért érezted fontosnak ezt kihangsúlyozni?
Hollerung Gábor (H. G.): Mert a felnőtt korosztályok értetlenül állnak az ifjúság látszólagos mássága előtt. Ez a másság azonban inkább az eszközökben és a kommunikációs mechanizmusokban van jelen, de az emberi habitus, a fiatalok reakciómechanizmusa gyakorlatilag nem változik. Csak az a kérdés, hogy mi mit adunk nekik, hogyan fordulunk hozzájuk, hogy beszélünk velük, és mit akarunk velük elérni.
