Mi lenne, ha az embernek csak 10–20 évet kellene aktívan munkával eltöltenie, és negyven éves kora körül nyugdíjazhatná magát? Jól hangzik, a korai nyugdíjazás mégsem való mindenkinek, ez derül ki legalábbis egy amerikai szoftverfejlesztő történetéből, aki kevesebb mint két évet bírt ki munka nélkül.
Tony története tanulságos lehet mindenkinek, aki a korai nyugdíjazáson gondolkodik. A 30-as évei végén járó fejlesztő sztoriját a Business Insider írta meg egy podcast alapján, ahol Tony arról beszél egy Brandon nevű, másik harmincas nyugdíjassal, fiatalkori önkéntes visszavonulás időszaka alatt
három dolgot hiányolt az életéből: az emberi kapcsolatokat, a munkavégzés örömét és – hát, igen – a pénzt.
Tony, aki vezetéknevét nem fedte fel, 37 éves korában ment nyugdíjba, miután elegendő pénzt – körülbelül 500 ezer dollárt, azaz 140 millió forintot – spórolt össze, köszönhetően a magas fizetésének és alacsony kiadásainak (havi négyszáz dollárt költött lakhatásra).
Nem sokkal a visszavonulás után azonban gondolkodóba esett. Eredetileg az volt a terve, hogy új készségeket sajátít el, új dolgokat tanul majd, de végül depressziója és szorongása miatt semmibe nem vágott bele. Megvolt mindene, meséli, rengeteg spórolt pénze, rengeteg szabadideje, egy gyönyörű farmja egy völgyben, mégis rosszabbul érezte magát, mint bármikor előtte.
Végül kevesebb mint két év után meghozta azt a nem túl nehéz döntést, hogy újra munkába áll, egyelőre részmunkaidőben.
Azalatt a két év alatt az emberi kapcsolatok hiánya viselte meg a legjobban. Mint mondja, a nyugdíjazása után kialakította a saját menetrendjét, amiben nem sok szerepet kaptak a másokkal való interakciók, pedig mai fejjel már úgy gondolja, ha napi szinten nem is, heti szinten mindenképp szükség van arra, hogy az ember szocializálódjon, ez viszont egyáltalán nem egyszerű, ha az ismerősei heti 40–50 órában dolgoznak. Nem csak az emberek, a munka is hiányzott neki, az érzés, hogy van valami, amiben jó, hogy nehéz, bonyolult problémákon dolgozik olyan emberekkel, akiket tisztel.
Bár a korai nyugdíjazás jól hangzik, gyakran csak az előnyei kerülnek szóba, pedig Tony esete egyáltalán nem egyedi. A döntés gyakran jár mentális és fizikai hanyatlással, a szocializálódás és a szociális biztonság hiányáról, az unalomról és az identitászavarról nem is beszélve. A Business Insider cikke felidézi Sam Dogen történetét is, aki hét évet bírt ki munka nélkül, mire rájött, hogy így egyáltalán nem boldogabb, mint amikor dolgozott, sőt.
Korábbi cikkeink a témában:
Mindenki azt mondja, gyűjts lakásra. A 30-as magyar nyugdíjas meg azt: ne tedd!
A világon mindenki tart a nyugdíjas évektől. A magyarok egy kicsit jobban
Borítókép: Ethan Sykes / Unsplash
