„A mai európai gondolkozásban a halál tudata mintha nem érintené az életet. A történelmi gondolkodás, a tudományos haladásba vetett hit és a technikai fejlődés mítosza mintha elfelhőzné azt az egyszerű tényt, hogy mindannyian meghalunk.” Ezt Polcz Alaine több mint harminc éve írta A halál iskolájában, ami a magyar tanatológia, azaz haláltan egyik legelső, de legfontosabb műve. És még ma is tabu, amiről szól. Ha az életünkkel gondosan bánunk, bánjunk úgy a halálunkkal is, legyen szó ügyes-bajos dolgok elrendezéséről, a halálfélelem pszichológiai munkájáról vagy a fizikai fájdalmak enyhítéséről. Csikós Dóra az életvégi tervezés programmal, Muszbek Katalin a Magyar Hospice Alapítvánnyal tesz azért, hogy minél többen az élethez méltó halállal zárják a létezést.
Forbes.hu: Ha jól tudom, onnan ered az életvégi tervezés ötlete, hogy önkéntes volt a Hospice Házban. Milyen élmények érték ott, amiből azt látta, hogy szükség van egy ilyen programra?
Csikós Dóra: Az életvégi tervezésről már korábban olvastam, tehát maga az ötlet, vagy annak a csírája, előbb megvolt. Az kezdett el érdekelni, hogy hogyan lehetne feloldani a halál körüli tabut, és ezzel lehetővé tenni, hogy hiteles, hasznos, gyakorlatias információkhoz jussanak róla az emberek. Így nem feltétlenül csökken le úgy az életminőség, nem olyan rossz körülmények között töltjük az életünk utolsó időszakát. Elkezdtem körülnézni, hogy mit lehet Magyarországon erről tanulni ezzel kapcsolatban, vagy ki foglalkozik ezzel, és a legelső a hospice önkéntes tanfolyam volt. Így állt össze az alapítvány, ott kezdtünk el rajta dolgozni hivatalosan hárman, gyakorlatilag négyen-öten.
