Az, hogy egy napon meghalunk majd, a fogantatásunk percétől garantált. Mi az oka annak, hogy a világ legtermészetesebb dolga mégis ekkora szorongást okoz az emberiség számára? Révész Renáta Liliána pszichológus, gyásztanácsadó, meseterapeuta segített utánajárni a kérdésnek.
A temetőben állunk talpig feketében, mindenki zsebkendőt szorongat és a cipőjét nézi. „Pedig lehetett volna még jó pár éve” – suttogja mellettem az elhunyt szomszédja. A másik oldalamon egy nagymama fordítja maga felé a kíváncsiskodó unokát, hogy ne lássa a koporsót. Értetlenség, fájdalom, csend lengi körbe a termet. A halál igazságtalan, a halál kiszámíthatatlan, a halál rossz – szokás mondani, holott mindannyian pontosan tudtuk, hogy egyszer be fog következni.
De akkor miért ilyen nehéz? Mi az oka annak, hogy egy szép kapcsolatot könnyebb elengedni, mint az ambivalens, terhelt viszonyokat? És hogy beszéljünk erről a gyerekekkel? Révész Renáta Liliána gyásztanácsadó szerint sokkal könnyebben menne a gyászfeldolgozás, ha nem kezelnénk tabuként a témát.
A téma érzékenysége miatt ebben a cikkben nem jelenítünk meg reklámokat.
