Bár Skandináviában már bevett gyakorlat, hogy a cégek időnként facilitátor segítségével fejlesztik a csapatukat, Magyarországon még igencsak gyerekcipőben jár a módszer. Ebben hozott el fordulótot Wieland Veronika frissen megjelent könyve, A facilitátor, ami a képzett trénereknek tudástár, a tapasztalatlanabbaknak egy hasznos önfejlesztő kézikönyv lehet. A Magyarországi Facilitátorok Egyesületének eseményén értettem meg igazán, mit jelent ez.
Reggel 8.30, a Magyar Zene Házában találkozunk. Valamiért legalább 30-40 főre számítok, ehelyett kisebb, bensőséges csapat fogad, ami aztán a közös munkát is hatékonyabbá teszi. Bevallom, van bennem némi szkepticizmus: tartok tőle, hogy kényelmetlen két óra következik, amiben majd különböző ábrákat és száraz előadásokat kell végigszenvedni olyan témákban, amikről már nagyon sokat hallottunk korábban. Pozitív meglepetésként ér, hogy fotók, legó, jegyzettömb kerül elő.
Az esemény nem a könyv népszerűsítéséről vagy bemutatásáról szólt, de az biztos, hogy a szakma itthoni művelőinek fontos alapot fog adni. Az első félórában oldódunk, ismerkedünk, majd belecsapunk a közepébe. A két vezető, Faix Katalin és Hlavay Richárd rövid idő alatt csapatot kovácsolnak belőlünk. A jégtörő feladat után játékos önismereti gyakorlatokat végzünk, majd az esemény végén rátérünk a nagybetűs lényegre: csoportokban tárgyaljuk meg, hogy küzdhetők le a munkahelyen felmerülő akadályok, csoportdinamikai nehézségek. Nincs rossz válasz, mindenki véleménye érvényesül és kifejezésre juthat. Izgalmas látni, mennyi különböző szemléletmód találkozik egymással. Na de ahelyett, hogy spoilerezném a feladatokat, összesítem azt, amit megtudtam erről a módszerről az esemény alatt.
