Egy vérbeli minimalista 7 gondolata arról, hogy miért vásárolunk össze minden vackot, amire nincs is szükségünk

Forbes


						2019. szept 25.
						3 perc olvasás

Joshua Beckera, a Wall Street Journal egyik legolvasottabb szerzője a minimalizmus témakörében publikál, nemrég pedig az amerikai Forbes felületén tett közzé egy cikket arról, miért is szeretünk annyira felesleges javakat felhalmozni.

Mert elhisszük, hogy így biztonságban vagyunk. A logika ugyanis azt diktálja, hogy ami a miénk, az garantálja a biztonságunkat – ami érthető. Ha tető van a házunkon, nem fogunk elázni, ha meleg ruháink vannak, nem fázunk, satöbbi. Tehát minél többminden a miénk, annál jobbak a kilátásaink. Pedig nem így van. Az alapvető szükségleteink kielégítése utáni lépcsőfokok sokkal kevesebb stabilitást adnak, és gyorsabban is enyésznek el, mint hinnénk.
Mert elhisszük, hogy ettől boldogabbak leszünk. Senki sem ismerné el, hogy annál boldogabb, minél többmindent birtokol. Pedig így van. Egyre nagyobb házakat, gyorsabb autókat és trendibb ruhákat vásárolunk, hogy boldogabban éljük. Pedig az így szerzett boldogság átmeneti.
Mert sokkal jobban ki vagyunk szolgáltatva a reklámoknak mint hinnénk. Egy átlagos amerikai például ötezer reklámot lát naponta. Mindegyik ugyanazt sugallja: az életed jobb lesz, ha megveszed, amit kínálunk. És annyiszor és annyiféle irányból ér minket ez az üzenet, hogy el is hisszük.
Mert le akarunk nyűgözni mindenkit. Egy gazdag társadalomban az irigység a gazdaság egyik hajtómotorja. A vásárlás és felhalmozás az egyik módja annak, hogy kifejezzük, mennyire jól élünk, mennyi pénzünk van.
Mert féltékenyek vagyunk arra, akinek több van. Ez is egy sima emberi tulajdonság. Megfigyeljük, hogy mások mit vesznek, mit vezetnek, mit hordanak, és az egész társadalom arra bíztat, hogy másokhoz mérjük magunkat. Ez sokszor azt eredményezi, hogy megveszünk bármit, amit például a baráti kör már birtokol. Persze ha a barátaidat csak azzal tudod lenyűgözni, hogy csicsás dolgokat vásárolsz, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy vajon tényleg barátokról van-e szó.
Mert a saját hiányosságainkat próbáljuk így leplezni. A magabiztosság egyik forrásaként tekintünk a ruhákra, amiket hordunk, vagy az autókra, amiket vezetünk. Menekülünk a magány, a veszteség elől azzal, hogy új dolgokra költjük a pénzt. Azt az űrt akarjuk betölteni, ami belül van.
És mert sokkal önzőbbek vagyunk annál, mint azt valaha is elismernénk. Nehéz dolog szembenézni magunkkal, pedig az emberi természet velejárója az önzés. A saját kis uradalmunk megteremtéséhez minél több dolgot szeretnénk magunkénak tudni. A történelem is ezt támaszja alá, minden uralkodó próbálta növelni a birodalmának területét és kincstárának gazdagságát, ha kellett, akkor erővel, háborúval, csalással.