„Elfogadom azt a támadást vagy dicséretet, hogy realista befektető vagyok” – Móricz Zsigmond írói hitvallását „plagizálom”, hogy elfogadhatóvá, (vagy) talán népszerűvé tegyem cégalapítói, befektetői, és egy ideje tanácsadói tevékenységem hitvallását. Nem csak így lehet csinálni, és ha valaki meggyőződésből akarja vezetni a cégét, nem állok ellen, legfeljebb nem fektetek be, vagy nem dolgozunk együtt. Végső soron céget vezetni éppen olyan, mint életet: számos különböző módon lehet. Vendégszerzőnk, Kovács Zoltán írása.
Viszont, ha hihetünk Tolsztojnak (én ebben hiszek!), akkor „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” Ez összecseng az én vezetői és befektetői tapasztalatommal: az eredményes cégek mind hasonlóak egymáshoz, a sikertelenek viszont végtelen sokféleképpen azok. De mit is értek realizmus alatt vagy a „boldog családok” jellemzői alatt? Egy egészséges kapcsolatot a valósággal. Kevés állítást, meggyőződést, projekciót, egót és sok kíváncsiságot, rugalmasságot, nyitottságot, tapasztalati önbizalmat, önbecsülést.
Hibázni ér
Hogy mit jelent ez a gyakorlatban egy cég és vezetője életében? A bizonytalanság és az ezzel járó érzések – aggódás, szorongás, nyugtalanság – elfogadását, nem pedig kompenzálását. Honnan tudjuk, ha egy cégvezető így tesz? Leginkább a folyamatokból és a céges működés kultúrájából. A folyamatokkal és a kultúrát meghatározó hiedelmekkel, normákkal a vezetők általában a hibázás valószínűségét csökkentik, illetve az adott feladat végrehajtásának hatékonyságát igyekszenek növelni. Ennek érdekében egyszerűsítenek, sztenderdizálnak, ellenőriznek. Ennek forrása az a hiedelem, hogy a cég működésében rejlő fő kockázat és megteremthető érték a kijelölt feladatok végrehajtásának (emberi) kockázata: a hibázás, illetve annak gyorsasága és mennyisége. Pedig mi sem áll távolabb a valóságtól.
