Mi kell ahhoz, hogy egy-egy – időben befejezett – munkanap végén úgy érezzük, nem kiszipolyoztuk magunkat, hanem büszkén megveregetjük a vállunkat, hogy de jó volt ma, ügyesek vagyunk? Az, hogy mi is és a munkáltatónk (ha van) is odafigyelünk a munkahelyi jóllétünkre.
A pohár lehet félig üres és lehet félig tele. Lehet őrült tempót, végtelen koncentrációt vagy épp állandó kreativitást igénylő az elvégzendő nagy mennyiségű munka úgy, hogy azt érezzük, belerokkanunk és egyértelműen a kiégés felé tartunk általa és úgy is, hogy megmozgatja az agyunkat, nagy energiákat szabadít fel és szárnyaló gondolatokat szül, energizál.
A munkavállalók újabb és újabb generációinak munkaerőpiacra érkezésével, majd pedig a covidos home office-szal egyre inkább megváltoztak a munkahelyekkel szembeni elvárások és egyre nagyobb teret kapott a munkahelyi jóllét kérdése. Ma a dolgozók akár 1-2 év után is könnyedén váltanak, nem ragadnak le évtizedekre ugyanazokon a munkahelyeken. Ezért a cégeknek mindinkább muszáj felismerniük, hogy nekik is nyújtaniuk kell valamit a fizetésen túl ahhoz, hogy megtartsák a legjobbakat.
