Szakonyi Gábor, Szóga Tamás és Tőrös Balázs gimnázium óta barátok. Azt a fajta férfi barátságot űzik ők mesterfokon, amiben az egymás folyamatos ugratása csak azért nem lesz sértő, mert mindig érezni, hogy jó helyről jön. Míg beszélgetünk is folyamatosan húzzák egymást, kivéve akkor, mikor új, közös projektjükről, a Visszapassz mozgalomról mesélnek. Ekkor már nagy az összhang. Átveszik és folytatják egymás mondatait a rendhagyó osztályfőnöki órákról, amit a Szinyeiben tartanak, hogy még időben elkapják a fiatalokat olyan gondolatokkal, amit az iskolában nem sűrűn hallanak. Innen indultak, itt lettek barátok, ide jár a Visszapassz.
„Álltam otthon a konyhában, és csörgött anyukámék piros vezetékes telefonja. Gábor hívott, hogy elindítjuk a Szinyei KC-t” – emlékszik vissza Tamás 1997-re, amikor négy évvel az érettségi után a gimis kosárcsapatot, amiben mindannyian játszottak, már az iskolától független, Budapest-bajnokságban játszó csapattá alakították. Az elején főleg szinyeisek játszottak, de ma már szinte csak ők jönnek onnan. A péntek viszont még mindig meccsnap és mindhárman próbálják egyéb teendőiket összeegyeztetni a játékkal. Mindkettőből van bőven.
Gábor tizenkilenc éve dolgozik egy 80 fős nemzetközi fogászati cégcsoportnál, a Vital Europe-nál, ahol ma már társtulajdonos és ügyvezető. Négygyerekes apuka, ami ahogy mondja „viszonylag sok lehetőséget biztosít a szabadidő kihasználására”. De Gábor ettől az évtől kezdve szeretne a céges működése mellett ráfeküdni a társadalmi projektekre. Látott Belgiumban egy színházi előadást, amit tavasszal a Katonába hoz, itt a Visszapassz és még sok más terv is. Folyamatosan képzi is magát kifejezetten direkt olyan területeken, amik köszönőviszonyban sincsenek azzal, amit eddig csinált. Banki biztonságtechnikai képzés, mesterségesintelligencia-képzés, sőt borbélytanfolyam… azt mondja, kíváncsi. „Meg ráér” – kontrázik Tamás.
