Azok a normatív krízisek, amikről a könyvben is szó esik, éppen úgy megjelennek a könyvírásban, mint az anyaságban, a munkában, a karrierváltásban, azaz bármelyikünk mindennapjaiban – mondja Tapasztó Orsi. A fizikus, mentálhigiénés szakember, tartalomgyártó Ez nem atomfizika – Útmutató egy jobb élethez című, első könyvének megjelenése apropójából beszélgettünk. Interjú pszichológiai és érzelmi tudatosságról, a jobb élet iránti vágyról, és arról, milyen lelki és társadalmi hatásokra képes az írás – na és persze az olvasás.
Forbes: Rád mennyire igaz, hogy mindig a megfelelő időben találnak meg a megfelelő könyvek?
Tapasztó Orsi: Általában utólag derül ki, hogy a megfelelő időpont volt-e. Elsőre Julia Cameron A művész útja című könyve jut eszembe, ami még 10 éve akadt a kezembe, és akkor kezdtem el vele dolgozni. Ez egy olyan könyv, ami teljesen áthuzalozza az ember agyát. Nagyon gyakorlatorientált, és 10 évvel ezelőtt, ahogyan aztán olyan öt évvel később is, újra – tehát két olyan időszakomban talált meg, amikor kifejezetten arra volt szükségem, hogy ilyen óriási lépcsőfokokat meg tudjak lépni. Úgyhogy igen, végül is elhiszem, hogy a könyvek pont akkor akadnak a kezünkbe, amikor szükségünk van rájuk.
És az írás? Terápiás folyamat volt neked napi szintű tartalomgyártóként leülni, és belefogni egy könyvbe?
