Az a baj, hogy sosem működött még igazán jól a magyar demokrácia, mert ha valaha működött volna, akkor nem termeljük ki az utóbbi tizenhat évet és azokat, akik a mai állapotokat létrehozták, mondja Holtai Gábor, az Itt érzem magam otthon rendezője. Szerinte a legtöbb néző valamiféle társadalomkritikát vélt felfedezni a filmjében, de kevesebben gondolkodnak el az egyéni felelősségen. Interjú személyi kultuszról, filmeseket kipateroló lakókról és a Trump miatt szorongó világról.
Több mint 260 ezer nézőnél és félmilliárd forint feletti bevételnél tart az Itt érzem magam otthon. Mi a terv, mire költitek a váratlanul nagy összeget?
Egyelőre semmire, relatíve lassú a rendszer, még ezután kezdenek majd a forgalmazásból jönni a bevételek. A félmilliárd elsőre nagy számnak hangzik, de ebből még le kell vonni az áfát, bizonyos százalék a forgalmazónál marad, és csak egy része jut el a produkciós cégekhez és a producerekhez, akik elkezdhetik belőle visszapótolni a költségeiket.
Egy film életciklusának a bevételrealizálási része valójában a megjelenést követő három-öt év, akkor is, ha a hazai moziforgalmazás időtartama hetekben mérhető. Mert tegyük fel, hogy elkezdik mondjuk Brazíliában vagy Uruguayban játszani a mozik, akkor abból a bevételből is visszajön valamennyi a gyártásnak. És még ott vannak a streamingek, a televíziós forgalmazás.
Ha a mostani érdeklődési szint fennmarad, akkor azt várjuk, hogy még több bevételt generál a filmünk.
Nyilván sosem fog előállni az a helyzet, hogy innentől kezdve az egyetlen nagyjátékfilmem jogdíjaiból élhetek, de igyekszünk majd hasznosan elkölteni a pénzt.
Terveztek belőle esetleg új filmet?
Először azt kell majd megnéznünk, hogy a bevétel megüt-e bizonyos küszöbszintet, eléri-e azt a mértéket, amit már potenciálisan befektethetünk egy következő projektbe. A két produkciós cég költségvállalása a legnagyobb, hogy ők mikor lesznek nullszaldósok, ezen a ponton még nem tiszta. (A film független finanszírozásban, az FP Films és CineSuper gyártásában készült – a szerk.)
Nekem is voltak azért komoly befektetéseim, és nagyon remélem, hogy ezek meg fognak térülni, vagyis nem leszek mínuszban öt év munka után.
„Nyilván sosem fog előállni az a helyzet, hogy innentől kezdve az egyetlen nagyjátékfilmem jogdíjaiból élhetek, de igyekszünk majd hasznosan elkölteni a pénzt.” Fotó: Ránki Dániel
Más kérdés, hogy keresek-e eleget egy újabb, komoly projekthez. Valószínűleg nem. Egyelőre inkább egyéni jutalomösszegként tekintek a részemre, amit magamra, a családomra vagy mondjuk a kutyáimra elkölthetek. És talán a további karrieremet tudom belőle finanszírozni, vagyis megengedhetek magamnak szakmailag fontos utazásokat.
